Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)

I. A beszolgáltatási rendszer Magyarországon 1945-1948

lesztéssel szemben: Bakó Kálmán kommunista képviselő pl. az 1947 tavaszi költségvetési vitában úgy látta, hogy a parasztság már két éve lényegében ingyen termel s ezért sürgősen fel kell emelni a mezőgazdasági árakat, úgy, hogy a paraszt tudjon iparcikket vásárolni; a mezőgazdaság eddig hátul kullogott - mondta -, ideje, hogy a kormányzat több támogatásban részesítse.

206 Az érthető, hogy a nagybirtokrendszer felszámolása után az MKP figyelme az iparra terelődött: a hatalmi harc következő fordulója ott zajlott, s mint ismeretes 1947 végére - 1948 tavaszára az iparban a "szocialista", állami szektor túlsúlyra is került. Az MKP - úgy tűnik - a földreformmal biztosítottnak vélte a szegény- ill. kisparaszti tömegek támogatását s nem szentelt kellő figyelmet a szövetségi politika erősítésének, a földreform utáni kisparaszti mezőgazdaság támogatásának. Az 1945. novemberi majd 1947. augusztusi választások már jelezték, hogy az újbirtokosok nagyobbik része is elégedetlen a párt szövetségi politikájával

207 ill. a föld magántulajdonhoz való ragaszkodása igen erőteljes. E megnyilatkozásokra a pártvezetés - úgy látom - nem a szövetségi politika javításával reagált, hanem a tulajdonosi mentalitású paraszti többség iránti bizalmatlanságát, kételyeit a kisbirtokos parasztságra is kiterjesztette (ugyanakkor minden korabeli MKP program, hivatalos megnyilatkozás tagadta, hogy a párt ellene volna a kisbirtokos mezőgazdaságnak, sőt egyszer sem utalt a szocialista jellegű szövetkezetek közelebbi programba vételére). Az MKP kételyeit motiválta az is, hogy a kisgazdapárt nem sikertelenül igyekezett a parasztság zömének képviselője, érdekvédője lenni s látva a paraszti termelés előtt álló, ismertetett akadályokat, érezve a politikai nyereség lehetőségét, nem véletlenül indult meg-megújuló harcba a községi választások megtartásáért és a kisgazda vezetésű paraszti érdekvédelem megteremtéséért: a hatalom forgott kockán. Az MKP úgy érezhette: a hatalmi harc eldőlte előtt a kisparaszti mezőgazdaság erőteljesebb támogatása az ellentábor erejét növelheti. Az MKP vezetőinek kételyeit, aggodalmait bizonyára nem segített eloszlatni a szabadságpárti (korábban a kisgazdapártból kommunista nyomásra kizárt) Vásáry István nemzetgyűlési beszéde, melyben a kormányt erőteljesebb mezőgazdaság-támogatásra akarta sarkallni: a kommunisták vegyék tudomásul, hogy a magyar paraszt soha nem lesz kommunista elvek követője, mivel önálló akar maradni. Az ugyancsak szabadságpárti Pászthory István mintegy folytatólag kijelentette: mivel a paraszt a bőrén érzi a kormány ostorcsapásait, nem ül fel a falun amúgy is gyökértelen munkáspártok demagógiájának.

208 Ezzel magyarázható a középparasztsággal szembeni MKP politika hiányossága is, hozzátéve, hogy itt már a szektás veszély is jelentkezett, amint erre már az MKP 1945. májusi országos értekezletének határozata is utalt. A határozat szerint a fő veszély a baloldali szektaszellem volt: a vidéken jelentős szerepet játszó volt 19-es kommunisták jó része nem értette a párt népfrontos-koalíciós vonalát s baloldalidiktatórikus vonalat követett, ami azzal is magyarázható volt, hogy a háborút 206. Ngy. N. VI. 495. 207. Vö. MKP KV. határozat 1945. dec. 1. (Az MKP és az SZDP határozatai 174.): a választási eredményt a KV a vidéki pártmunka hibáival magyarázta. A pártvezetés látta, hogy az újgazdák többsége nem az MKP-re szavazott, s le is szűrte a tanulságot: a pártmunka e téren javításra szorul. 208. Ngy. N. VI. 473., 489.