Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)

I. A beszolgáltatási rendszer Magyarországon 1945-1948

1949-ben tovább csökkent a mezőgazdaság részesedése: az összes nemzeti jövedelem (37.221 millió) 50%-át adta az ipar, a mezőgazdaság 28.2%-ával szemben.

203 A gyáripar 1948-ban elérte az 1938. évi szintet, 1949-ben pedig a világháborús termelési csúcsszintet is. Megjegyzendő, hogy ugyanekkor a jelentősebb háborús kárt szenvedett tőkés országokban az ipari termelés messze volt a békeszínvonaltól! A magyar ipari termelésen belül erősen megnőtt a nehézipar aránya (1938: 23%, 1949: 32%), ami a haditermelés okozta szerkezeti változásokból, ill. az újjáépítési és jóvátételi igényekből fakadt, de egyben jelezte már az iparfejlesztésben jelentkező súlyosan hibás és gyors ütemben torzuló kormányzati, MKP diktálta arányelképzeléseket is. (Utaljunk itt arra, hogy az élelmezési ipar a háború előtti 29%-ról a gyáripari termelés 17%-ára esett vissza.) Míg az ipar a futólag vázolt hatalmas lépésekkel épült újjá s vált a magyar gazdaság első számú tényezőjévé, addig a mezőgazdaság 20%-kal maradt el még 1949ben is az 1938-as szinttől: a termésátlagok és vetésterületek több fontos növénynél is alatta maradtak a békeévek adatainak (vö. I-III. melléklet); a szarvasmarha állománynál számszerűen sikerült pótolni a háborús veszteségeket, a sertés- és lóállomány viszont mélyen a háború előtti szint alatt állt (vö. VII. melléklet). A mezőgazdasági árutermelés volumene 1949-ben 25%-kal maradt el az 1938. évi mögött.

204 Ez az ipari színvonaltól elmaradó állapot is csak a parasztság élni és termelni akarásának volt köszönhető, annak, hogy a szegényparasztság és középparasztság az önfogyasztás korlátozásával, önmaga és családja munkaereje végső kimerítésével igyekezett a végtelen tisztelettel övezett földet megművelni. A földreform pozitív hatása és az évszázados örökségként meglévő paraszti földszeretet ekkor kamatozott igazán. De az is bizonyos volt: a parasztság jelentékeny állami támogatás nélkül, önerőből ezt a szintet is nehezen tarthatja meg. Halaszthatatlanná vált a mezőgazdaságnak jutó hitelek és termelőeszközök volumenének tekintélyes növelése - ha a vezetés arányos fejlődést és viszonylag zavartalan közellátást igényelt. Bárányos Károly földművelésügyi miniszter már 1947 elején úgy látta, hogy a mezőgazdaság erőteljesebb támogatásának ideje elérkezett, miután a gyáripar, melynek háborús kárai kisebbek voltak, már kiemelkedő támogatást kapott. A mezőgazdaság addigi újjáépítési eredményeit csodának minősítette, de hozzáfűzte: most már a mezőgazdaság is kér, mert tartósan nincsenek csodák.

205 A mezőgazdaság lemaradása 1948 - 49-re még nem volt helyrehozhatatlan, mégis a fejlesztési arányoknál a gazdaságpolitikai és fejlesztési gyakorlat hibája kétségtelen. Az iparfejlesztés primátusa önmagában nem volt hiba, hiszen a gazdasági vérkeringés beindítása, a már halaszthatatlan gazdasági szer kezetátállítás, modernizálás, az újjáépítés termelőeszköz igénye, a jóvátételi szállítások teljesítése alapvető volt: a hiba ott jelentkezett, hogy az ipar- és mezőgazdaság-fejlesztés arányai a mezőgazdaság szempontjából nehezen voltak elviselhetők. Megjegyzendő, hogy az MKP sorain belül is voltak ellenvélemények az egyoldalúságot mutató gazdaságfej203. Stat. Évk. 1949. 3. 204. Berend 1979. 73.205. Ngy. N. VI. 448. (márc. 7.)