Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)

I. A beszolgáltatási rendszer Magyarországon 1945-1948

alig-alig kapott; ez - mondta - átmenetileg megtörténhet, de ha huzamossá válik, megbukhat a földreform is, a kisbirtok is. Nem él nélkül emlékeztetett arra, hogy a mezőgazdasági termelők már zömmel dolgozó parasztok, a nagybirtok megszűnt; bejelentette, hogy mivel a baloldali pártok csak szóban állnak a parasztság mellett, a kisgazdapárt megindítja a harcot az érdekképviselet nélkül álló parasztság védelmében.

157 A parasztpárti Nánási László a kormány-felhatalmazási vitában nem volt elragadtatva a kormány dolgozó parasztságot illető munkásságától: a stabilizáció sem hozta el a lerongyolódott falunak - mondta - a ruhát és cipőt; kifogásolta, hogy a mezőgazdasági árellenőrzés szigorától messze elmaradt az ipari árak kontrollja.

158 Egyben sérelmezte, hogy pártjának nem sok szerepet adtak az árak kialakításánál. Az MKP kiváló gazdasági szakértője, Varga Jenő is elismerte - közvetlenül a stabilizációkor - az ipari árak túlzott magasságát. Az agrárollót szükségesnek tartotta az ipari termelés felfuttatásához, az ipari termelési költségcsökkentéséhez. A mezőgazdaság teheit az újjépítéshez elkerülhetetlen paraszti hozzájárulásként értékelte, megemlítve, hogy az ipari munkásság reálbére is csak az 1938. évi 50%-a, nem is szólva az inflációs periódus életnívójáról. Ezért az agrárollót csak a távoli jövőben tartotta megszüntethetőnek, ugyanakkor azonban az olló 1946 augusztusában kialakult túzott nyílásáért a Szabad Nép olvasói előtt - ő sem vonhatta ki magát pártja hatalmi célokat szolgáló demagógiája alól - a kisgazdapártot tette felelőssé.

159 Pár nappal később ugyancsak a Szabad Nép hasábjain hárította a magas ipari árakért a felelősséget a "tőkések érdekét védő" Anyag- és Árhivatalra. Varga Jenő szerint az akkori ipari árak a világpiaci dollárárak két-, háromszorosai voltak.

160 Feltehető, hogy az Anyag- és Árhivatal valóban törekedett az ipari tőke bizonyos fokú rentabilitásának érvényesítésére, e törekvéseinek azonban a kommunista kézben lévő Gazdasági Főtanács többnyire sikerrel szabott gátat. Augusztus 14-én éppen a Szabad Nép adta hírül, hogy a Gazdasági Főtanács kötelezte az Anyag- és Árhivatalt az árak felülvizsgálatára és kilátásba helyezte az iparcikkárak 7-15%-os csökkentését.

161 1946. augusztus 20-án maga Rákosi is a küzdőtérre lépett: kecskeméti beszédében túlzottnak nevezte az ipari árakat és óriásinak az agrárollót, majd a -nagytőkések és nagygazdák pártjának titulált - kisgazdapártra hárította a felelősséget, kijelentve, hogy a terheket sok újgazda nem bírja el s visszaadja a földreformkor kapott földet.

162 Az éles hatalmi harcban - melyben az MKP helyzete összehasonlíthatatlanul kedvezőbb volt, a kisgazdapárt inkább csak védekezett, amíg engedték..- a koalíció két szélső pólusán álló pártok minden eszközzel törekedve tömegbefolyásuk növelésére, a hibákat s így az árpolitikai tévedéseket is habozás nélkül az ellenfél számlájára írták a tömegek előtt; így a kisgazda Kis Újság - visszautasítva az MKP támadásait - ízetlen demagógiának tartotta a kigazdapárt egyoldalú 157. Uo. 1947. ápr. 27. (A mezőgazdasági árak kérdése) 158. Ngy. N. - IV/141. 159. SzN 1946. aug. 3. ("A parasztság és az agrárolló") 160. Uo. 1946. aug. 11. ("Le kell szállítani az ipari árakat") 161. Uo. 1946. aug. 14. ("Árleszállítás") 162. Uo. 1946. aug. 22.