Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)

I. A beszolgáltatási rendszer Magyarországon 1945-1948

Az ellenzéki, szabadságpárti

96 Kováts László kioktatta a kormányt: az ország földjének 55%-a homokos, illett volna tehát a terheket differenciáltabban kiróni; általában is óriási, a demokratizmust sértő hibának tartotta a föld minőségét figyelembe nem vevő beszolgáltatási előírásokat. Kováts szerint az aszály visszatérő jelenség Magyarországon, s így a kormánynak számolni kellett volna vele (a 5. sz. melléklet mutatja, hogy a huszadik században még nem érték a mezőgazdaságot a második világháborút követő évekhez hasonló természeti csapások).

97 A kisgazda Szabó József a családvédelmi szempontok fokozottabb figyelembevételét kérte számon.

98 Az immár szabadságpárti Sulyok Dezső a Jurcsek-rendszerrel való hasonlatosságot feszegette, majd a beszolgáltatási árak emelését, a falu jobb iparcikkellátását és a parasztság nagyobb élelemfogyasztásának lehetővé tételét szorgalmazta.

99 Kollégája, Kiss Ferenc sokallta a kivetések alapjául szolgáló 4,3 milliós ellátatlan létszámot és íróasztal melletti kivetésről beszélt, célzatos - de korántsem alaptalan összehasonlítást téve a feudalizmus dézsma-robot rendszerével, majd reményét fejezte ki, hogy nem a parasztság tönkretétele és iparba kényszerítése a cél.

100 A parasztpárti Hegyesi János a "fasisztaízű, antiszociális" zsírbeszolgáltatás törlését követelte, helyesen utalva arra, hogy takarmány hiányában a parasztok többsége képtelen felhizlalni a sertést, s így az alacsony súlyú sertések levágásakor, ha teljesítik a beszolgáltatást, nem, vagy alig marad a családnak. Hegyesi végül megjegyezte utalva arra, hogy a parasztság viseli az újjáépítés terhének nagyobbik részét - : "nyomtató lónak nem szokás a száját bekötni".

101 A szintén parasztpárti Bartha László mostohagyereknek látta a parasztságot, melynek sürgős tüzelő- és ruhaellátását követelte.

102 A kommunista Vári András is igazságtalannak tartotta a csupán földterület szerinti és csak mérsékelten progresszív beszolgáltatást. Elismerte, hogy a kormány időközben több kedvezményt adott, ám rámutatott, hogy ezek zömmel több hónapos késéssel valósultak meg, s addigra a parasztság jórésze "lerongyolódott". Soha ennyi rongyos ember nem volt a falun - mondta, s minimális, azonnali igényként sürgette a "jobbágyi jellegű" dézsmák megszüntetését.

103 Nagy Imre emlékeztetve arra, hogy a törpebirtokosok kedvezményeit az MKP harcolta ki, elismerte, hogy a beszolgáltatási rendeletek tartalmaznak igazságtalanságokat, és Várihoz hasonlóan a dézsmák, főként az őrlési dézsma csökkentése mellett foglalt állást, míg a gazdagparasztságra több terhet rakott volna.

104 Igazságtalanságokat említett Erdei Mihály kommunista képviselő 96. A szabadságpártiak, mint koalíciós fegyelem által nem kötött volt kisgazdák sokszor a kisgazdapárt többségi álláspontját adták elő. 97. Ngy. N 11/384. (1946. júl. 24.) 98. Uo. 11/382. (1946. aug. 28.) 99. Uo. Hl/50. (1946. aug. 14.) 100. Uo. VI/293. (1947. márc. 5.) 101. Uo. IV/453. (1946. dec. 4.) Hegyesi szerint a parasztság elkeseredése nőttön-nőtt. Figyelmeztetésül megemlítette, hogy rendeletekkel úgysem lehet a 100 kg súly alatti sertésvágásokat megakadályozni: ha a paraszt családja éhezik, levágja az alacsonyabb súlyú sertést, legfeljebb azt mondja, eltörött a lába, tehát kénytelenség volt... 102. Ngy. N VI/320.103. Uo. VI/340.104. SzN 1946. aug. 18. ("Parasztnapra")