Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)

I. A beszolgáltatási rendszer Magyarországon 1945-1948

is, melyek a rendelkezések végrehajtása során történtek: így már 1946 őszén is előfordult, hogy egyes gazdák vetőmagját is elvitték. Erdei mechanikusnak tartotta a beszolgáltatás lebonyolítását és - a bajok állandósulását elkerülendő - gyors rendszabályokat kért.

105 Válaszaiban a közellátási miniszter nem tehetett egyebet: hivatkozott a közel 5 millió ellátatlanra s arra, hogy a szegénységnek is vannak fokozatai; még a szegényparaszt is valahogy csak megszerzi, megtermeli minimális élelmét, de a városi nincstelenek teljesen a beszolgáltatáson alapuló közellátásra vannak szorulva. Felsorolta a miniszter a sorozatban adott kedvezményeket, köztük azt is, miszerint a levágott sertések 10%-a után a kormánybiztosok elengedhetik a zsírbeszolgáltatást (a módosítás céja egyértelműen a szegényparasztság megsegítése volt, s már az alaprendelkezésben indokolt lett volna szerepeltetése). Elismerte Erőss János azt is, hogy a föld minőségén is alapuló beszolgáltatás igazságosabb lenne, de emlékeztetett a földadókataszter hiányosságaira, illetve igazságtalanságaira. Több ízben is átmeneti megoldásnak minősítette a beszolgáltatást s remélte, hogy minisztériuma, mint felesleges, hamarosan megszűnhet. Célzott arra, hogy - a tervek szerint - 1947 - 48-ban már nem lesz, vagy csak kenyérgabonából lesz beszolgáltatás, növekvő progresszivitással. Megbékélést és áldozatvállaló szellemet kért.

106 Megbékélést sürgetett a kisgazdapárt lapja, a Kis Újság is - már a kibontakozó vita kezdetén - figyelmeztetve; a rendelkezések pártközi megegyezéssel születtek, s a minden oldali igazság érvényesítése hiánygazdasági helyzetben lehetetlen; a közellátást biztosítani kell, átmeneti áldozatot is hozva a talpraállásért.

107 Az 1946-os terméseredmények a remények, a várakozás alatt maradtak (vö. I. melléklet). A mezőgazdaság tőke- és eszközellátottsága nem sokat javult. A vetés- és termésszerkezet már jelezte a béketermelésre való átállást, de a kenyérgabona-terület még mélyen a szükséges alatt volt (vö. I — III. melléklet.)

108 Az ugar területe csökkent, de még igen tekintélyes maradt (vö. III. melléklet). A szarvasmarhák száma alig növekedett, s így az állomány az 1938. évi alig kétharmadát, a sertésállomány pedig egynegyedét (!) érte el (vö. VII. melléklet). így érthető, hogy 1946 szeptemberében a Közellátásügyi Minisztérium a finomliszt-szükségletet 8 ezer vagonra becsülve 3.400 vagonos hténnyal számolt, holott a háború alatti 2-2,80 kg-os havi fejadadokkal szemben ekkor csak 1,20 kg-ot terveztek.

109 November elején már kibontakozott az újabb élelemezési válságperiódus: gabonából (árpát, zabot, kölest is számítva) adó és beszolgáltatás fejében a rendeletek szerinti kötelezettség 49%-a folyt be mindössze (251 ezer tonna, ami a tervezett 26 105. Ngy. N IV/199. (1946. okt. 15.) 106. Uo. III/249., 496., IV/453. és VI/354.107. KM 1946. júl. 10. ("A terménybeszolgáltatási rendelet") 108. A kapásnövények, ipari növények vetésterülete nőtt, a gabonáé azonban a háború előtti 5 millió holddal szemben 4,1 kh volt csupán; legalábbis 2-300 ezer kh gabonavetés hiányzott, amiben a még tárgyalandó árrendszernek nem kis része volt. 109. Országos finomliszt mérleg 1946-1947 - UMKL-Szobek-30. t.