Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)

Mellékletek

A vádlott 1.951. év január hónapjában, amikor ifj. Szilágyi Lajos bélmegyeri lakos házában, ahol a környékbeli dolgozó parasztok az "Új élet" téeszcs alakuló gyűlését tartották, Kulibás Mihály bélmegyeri MDP titkár beszámolóját követően a következő kijelentést tette: "Nekünk szövetkezeti gazdálkodás nem kell, maradjon az csak a Szovjetunióban, ha nálunk is kolhoz lesz, akkor csajka rendszer lesz. Ez csak a Szovjetunióban jó, nálunk nem alkalmas." Ugyanezen a gyűlésen kijelentette azt is, hogy: "Nincs szükségünk szövetkezeti gazdálkodásra, meg leszünk mi így is", valamint, hogy "Úgy mondjuk, mint a libák, amikor kiengedik őket legelni, ki-ki magának, ki-ki magának." A vádlott ezzel a kijelentéseivel és közbeszólásaival annyira megzavarta a gyűlést és olyan rossz hangulatot teremtett, hogy az Új élet téeszcs akkor megalakulni nem is tudott és megalakulására csak mintegy 10 nap múlva kerülhetett sor. A vádlott közbekiáltásai tehát mintegy 10 napig tarló zavart keltettek, mely után azonban a téeszcs megalakult és abba a vádlott is belépett. Darabos Imre vádlott 1.951. július 22-én az Új élet téeszcs értekezletén, ahol a beszámolót Csatári József bélmegyeri MDP kiküldött tartotta, ahol Nagy Károly, a járási tanács mezőgazdasági osztályának kiküldötte is megjelent, a tagság izgatott hangulatát, melynek okozója a kiküldölt által elhangzott helytelen kijelentés volt, az amúgy is izgatott hangulatot azzal fokozta, hogy Csatári József felé a következőket kiáltotta: "Ha foglalkozik a tagosítással, akkor magát is éppúgy kizavarjuk, mint Nagy Károlyt", "nem akarjuk a tagosítást, továbbra is egyénileg akarjuk a földünket megművelni, nem kell a téeszcs, jobb az. egyéni gazdálkodás." Vádlott fenti tényállásban foglalt kijelentései mindenben megvalósítják a rendelkező részben írt bűntettet. A megyei bíróság a vádlott cselekményéi folytatólagosan elkövetettnek minősítette, mert azok ugyanazon akaralelhatározásából eredtek, a vádlottnak a szövetkezeti gazdálkodással szemben táplált ellenszenvéből, és ugyanazon jogtárgy ellen is irányultak. A megyei bíróság a vádlottat középparasztnak tekintette. A vádlott ugyanis 15 kat. hold, bizonyítottan közepes minőségű földön gazdálkodik, idegen munkaerőt sohasem alkalmazott. Nem helyezett súlyt a megyei bíróság arra, hogy az apjának, aki 15 éve meghalt 30 kat. hold földje volt, ugyanis a vádlott csupán 15 kat. hold földön gazdálkodik és semmi előnyét nem élvezte annak, hogy az apjának jóval nagyobb ingatlana volt. A megyei bíróság tehát arra az elvi álláspontra helyezkedett, hogy a másfél évtized előtt esetleg a kulákhatárt meghaladó földdel rendelkezett elhalt apa után nem lehet kuláknak tekintetni azt a gyermeket, a vádlottat, aki állandóan csak 15 kat. hold földön gazdálkodott, a kulákbirtok előnyeit nem élvezte és akivel szemben kulákká minősítő körülmény sem merüli fel. Nem kétséges azonban, hogy a vádlott a kulákság felé húz, afelé ingadozik és azért az egyéni gazdálkodást fölébe helyezi a társas gazdálkodásnak. Ez azonban folyik abból a tételből, hogy a középparaszlság ingadozó és vádlott a kulákság felé és nem a dolgozó parasztság felé húz. Nem hagyta figyelmen kívül a megyei bíróság azt a tényt, hogy a vádlott nyilas volt. Nyilas párttagsága összesen két hónapig tartott és nincs adat arra, hogy a nyilasok között bármilyen funkciót is betöltött volna. Ezt valószínűsíti, hogy csupán rendőri felügyelet alatt állott és népbírósági eljárás ellene folyamatban nem volt.