Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)

Mellékletek

eredményénél, cselekménye büntethetőségéi nem befolyásolja, mert a/ izgatásnak nem tényálladéki eleme a vádlott által célbavett izgató hatásnak eredményes volta. A plakátok lelépésc mellett külön is megvalósította az izgatás tényálladéki elemeit vádlott kijelentése, amit ezzel kapcsolatban tett Simon Imre előtt. E kijelentésből is tükröződik vádlottnak a kommunisták, mint a népi demokrácia vezető ereje elleni gyűlölete. E cselekménye azonban oly szorosan összefügg és egybeolvad a tanácsok plakátjainak leszaggatásával végrehajtott izgatási cselekménnyel, hogy ez a cselekmény is a demokrtikus államrend elleni izgatás tényálladékába volt beveendő és mellőzendő volt a 2. paragrafus c.) szerinti külön minősítés. Bővebb kifejtésre nem szorul, hogy az 1946. évi VII. tc. 2. paragrafusában meghatározott izgatás büntette nemcsak a Btk. 171. paragrafusában írt módon való elkövetése esetén esik büntetés alá, hanem minden esetben, amikor megvan a lehetősége annak, hogy az izgatási magában foglaló kijelentés, vagy cselekmény más személy tudomására juthat. Az sem tényálladéki elem, hogy több személy előtt hangozzék el az izgató kijelentés, mert az állandó bírói gyakorlat szerint egy személy előtt történő izgatás is büntetés alá esik. Jelen esetben azonban a cselekmény - a Népfront plakátjainak leszaggatása - a község egész lakossága előtt látható volt, legalább is eredményében. Vádlott ama védekezését, hogy a cselekmény elkövetésekor öntudatlanságig részeg volt és semmire sem emlékezik azután, hogy a Nyiri-féle korcsmából hazafelé indultak, a megyei bíróság nem fogadta el. Vádlott semmiféle indokát nem tudta adni annak, hogy az államvédelmi hatóság és a szegedi államügyészség előtt tett részletes beismerő vallomását, melyek mindegyikében pontosan emlékezett a történtekre és az eseményeket logikusan mondotta el, miért vonta vissza. Ez a visszavonás tehát annál kevésbé volt elfogadható, mert éppen az ily természetű ügyekben fordul elő, szinte szabályszerűen az, hogy a vádlott egészen a konkrét bűncselekmény elkövetéséig az eseményekre pontosan emlékszik, és ekkor hirtelen igyekeznek semmiről sem tudni és a bíróságot félrevezetni. Jelen esetben azonban kétségtelenül megállapítható, hogy a vádlott távolról sem volt öntudatlanságig részeg. Pontosan emlékezett arra, hogy a szövetkezet kocsmájában kivel és mit fogyasztott, és hogy fizetett e társaival. Emlékezett az útirányra, melyen hazafelé indultak. A friss levegőn a spicces állapot megszűnik, tehát, amikor vádlott bent a kocsmában történtekre emlékszik, teljességgel lehetetlen, hogy a félkilométeres, szabad levegőn való séta után ittassága az öntudatlanságig fokozódott volna. Ezt egyébként Simon Imre tanú vallomása is teljesen megcáfolja. A megyei bíróság tehát a tényállást vádlottnak az államvédelmi hatóság és az államügyészségen tett és Simon Imre tanú tárgyalási vallomásával egyezően kellett megállapítani. A büntetés kiszabásánál a megyei bíróság a cselekmény társadalmi veszélyességét annál is inkább megállapíthatónak találta, mert a tanácsválasztások nemcsak hatalmas belpolitikai, hanem igen nagy külpolitikai jelentőséggel is bírtak, miután az egész világ, úgy szövetségeseink, a hatalmas béketábor tagjai, de ellenségeink is, az imperialista háborús uszítók figyelték, hogy a magyar nép egységes-e és mennyire egységes a béke megvédésében, mely fő célkitűzése a Függetlenségi Népfrontnak.