Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)
I. A beszolgáltatási rendszer Magyarországon 1945-1948
ben. 75 A megszálló nagyhatalom persze könnyen lehetett nagylelkű: vajon ki és mikor merte volna követelni a hivatalos jóvátételi összeg többszörösére rúgó spontán katonai rablások, a több százezernyi hadifogoly, ill. bányamunkára deportált magyar állampolgár szovjetunióbeli többéves munkájának ellenértékét?! A Szovjetunió óriási háborús káraihoz (130 milliárd dollár) képest csekélynek tűnő magyar jóvátétel (300 millió dollár, melyből 200 illette a Szovjetuniót) is persze jelentős terhet jelentett a mélyponton álló magyar gazdaságnak: 1945 - 46-ban a mélyre zuhant nemzeti jövedelem 17%-át vette igénybe. Ez alkalmul szolgált arra, hogy az USA - a volt szövetségesek közt kibontakozó harc jegyében - a magyarországi gazdasági gondokért egyedül a jóvátételt és a fegyverszüneti egyezmény alapján az országban tartózkodó szovjet csapatok ellátását tegye felelőssé. Az USA jegyzékekben állította, hogy a magyar mezőgazdasági termelés jelentős részét s a nemzeti jövedelem 24%-át kötötték le az említett szállítások. A Szovjetunió elutasította a jegyzékek állításait, s a tényekkel ellenkezve leszögezte, hogy a szovjet csapatok nem rekviráltak, nem avatkoztak be a magyar gazdasági életbe, a jóvátétel ténylegesen teljesített része pedig korántsem állítja a magyar kormányt teljesíthetetlen feladat elé. A Szovjetunió elutasította az USA javaslatát, miszerint szovjet-amerikai tervezetet készítsenek a magyar gazdaság helyreállítására. 76 Itt jegyzendő meg, hogy paraszti szempontból a jóvátétel és a seregellátási kötelezettség teljesítése nagyrészt újabb adózást jelentett. Az e címeken hivatalosan és nyugta ellenében átadott, igénybe vett cikkek értékének jelentős hányadáért a paraszt nem kapott ellenértéket. A kormány 1946 áprilisáig csak ezt a hivatalosan jegyzett állami adósságot nem beszélve a tömérdek, nyugta nélkül elvitt cikkről - a stabilizáció után minimális becsléssel 260 millió forintra tette, amely összeg 1946 folyamán csak növekedett. A Gazdasági Főtanács már a stabilizáció előkészítésekor úgy döntött, hogy átmenetileg nem fizeti az említett államadósságot és a további jóvátételi, ill. hadseregellátási célú igénybevételekért sem ad azonnali térítést, hanem kamatozó államkötvényekkel, ún. búzakötvényekkel fizet. A kötvények lejártát 1948. december 31-ben, az évi kamatot 4%-ban állapították meg. A szükséges nyilvántartások hiányossága, a pénzügyi szervek, a helyi közigazgatási apparátus késedelmes adatszolgáltatása következtében 1947 elején nem osztották szét még a kötvények első harmadát sem. A kötvényekkel adót fizetni, közterhet fedezni nem lehetett, így magán forgalmi értékük hamarosan a névérték 12-17%-ra esett! Az 1948-as év viharaiban aztán az egész kérdés lekerült a napirendről. 77 75. SzN 1946. júl. 31., 1948. febr. 3., jún. 9.; A magyar népi demokrácia története 1944-1962, Bp. 1978. 79.76. KU 1946. aug. 4. ("A szovjet kormány megcáfolta"): általában a jóvátételről: Berend 1962. 44. 77. Vö. Tárkány Szűcs F. interpellációja 1946. máj. 8. - Ngy. N 1004.; UMKL-GF Stab. e. XXXIII/1., XXXIX. 2.. ill. Stab. u. IX/3., X/19., XIII/1., XXVIII/15. és LXVII/28.
