Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)

III. Az "új szakasztól" a forradalomig. A begyűjtési rendszer 1953 júniusától 1956 októberéig

FOGYASZTÁSI ÁRI N DFX 1949-55 215 (1938=100) 103. táblázat Év Munkás és alkalmazóit Paraszt 1949 592 641 1950 640 717 1951 765 810 1952 1086 1161 1953 1161 1203 1954 1136 1178 1955 1136 1193 Egyetlen kategóriánál tapasztalunk növekedést: a teljesen életképtelen 1-3 khas gazdaságoknál. Akik ekkora földet műveltek, azok csak kiegészítő foglalkozásként tették azt, egyébként az iparban vagy a kereskedelemben dolgoztak. Az összes többi birtokkategória különböző arányú, de egyértelmű zsugorodást mutat. E zsugorodás kisebb mértékű a 8 -10 kh-as kategóriáig, mivel ezeket a kategóriákat a nagyobb birtokúak területcsökkentésével, leépülésével kialakuló, szegényedő gazdaságok száma növelte. A 10 kh feletti tartományban zuhanásszerű a gazdaságok számának csökkenése. A 20 kh feletti birtokok száma az 1949-es 30.600-ról 1956-ra 11.391-re esett, a 25 kh felettieké pedig 47.200-ról 6.440-re! Ami az egyéni kézen lévő összes szántóterületet illeti: 1949-56 közt 9,2 millió kh-ról 5,7 millióra csökkent. A birtokkategóriánkénti kép az összes szántó esetében ugyanaz, mint amit a gazdaságok számánál már láttunk. Az 1-3 kh-as "birtokok" szántóterülete 614 ezerről 623 ezerre nőtt, az összes többi kategóriánál a szántóterület csökkent (az 5-8 kh köztieké 1,9 millió kh-ról 1,4-re, a 15-20 holdasoké 836 ezerről 498 ezerre, a 25 kh felettieké 1,4 millióról 142 ezerre).

216 Százezrek menekültek tehát el a mezőgazdaságból, magukkal vitték tapasztalataikat, tudásukat, földszeretetüket, évszázadok alatt összekovácsolt, nemzedékről-nemzedékre hagyományozott szellemi és erkölcsi, szakképzettségi értékeiket. Földjeiket átvette a rosszul szervezett, a parasztság mérvadó része által soha sajátjaként el nem fogadott téesz, vagy a gyenge szakértelemmel vezetett, igen rossz hatékonysággal termelő állami gazdaság, vagy éppenséggel parlagon maradt. A köztiszteletnek örvendő, nagy szakértelmű és vállalkozó szellemű, módosabb és középbirtokos parasztból osztályellenség vagy ipari segédmunkás lett, akit kiforgattak vagyonából, élete értelméből. Megalázták őket családjukkal együtt; földönfutóvá és megbélyegzett elemekké váltak, akiket büntetlenül lehetett internálni, keresett ürügyekkel bíróság elé állítani, ill., ha úgy gondolták a hatalmasok, évente akár kétszerháromszor is elítélni. Őket lehetett 1949 - 53 között, majd 1955 - 56-ban berendelni a tanácsházára, s ott bundában forró kályha elé állítani órákon át; őket lehetett véresre verni. S tették mindezt a hatalom kegyeibe férkőző, többnyire nem helybeli lumpen 215. Áralakulás... 70. 216. Adattár I. 10.