Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)

III. Az "új szakasztól" a forradalomig. A begyűjtési rendszer 1953 júniusától 1956 októberéig

elemek, soraikban nem csekély számú szadistával, az utasításokra rálicitáló verőlegényekkel. A fő bűnösök - Rákosi, Gerő, Farkas Mihály, Révai és társaik, a moszkvai "helytartóság" fő ügyintézői - tiszta fejjel és tudattal adtak minderre utasítást és jóváhagyást. Hány megalázott, idős és jobb napokat megélt parasztember, megsüvegelt gazda lett öngyilkos az országban, hány lett örök életére testi-lelki nyomorék, komor, mosolyt felejtő ember... Közben persze rohamosan romlott a közellátás, minden hiánycikk lett, amit a magyar falunak, a tönkretett magyar parasztságnak kellett volna piacra vinnie. Érlelődött is a rendszerváltozás, közeledett a heroikus nemzeti vállalkozás: a forradalom és szabadságharc. (Elbukott ugyan a szovjet túlerő és a Nyugat közömbössége, önzése következtében, de biztosította az önbecsülés helyreállítását, amit már nem lehetett többé kiverni a magyarságból. A bolsevik diktatúra - bár még sokáig élt, visszaélt hatalmával - gyógyíthatatlan sebet kapott a kis Magyarországon.) 5. Törekvések az államigazgatási és a begyűjtési szervezet egyszerűsítésére 1953-56 Az államigazgatás szervezetének, működésének racionalizálása 1945 végétől időről-időre napirendre került. így Révai József a Nemzetgyűlésen 1945. december 4én általános helyeslés mellett utalt az államapparátus 30%-os csökkentésének szükségességére. A létszámleépítést Nagy Ferenc miniszterelnök is említette 1946. február 7-i programbeszédében.

217 Természetesen az akkori helyzetben a kormányzó koalíciós pártok ebből is politikát csináltak: ki-ki a másik párt embereit szerette volna kapun kívül tenni. (Ez egyben meg is akadályozta az érdemi ésszerűsítést.) A gazdaságirányítás csúcsszerve, a Gazdasági Főtanács (GF) 1946 júniusában, már a valutastabilizáció előkészítésének jegyében, az államigazgatási létszám 10%-os csökkentését határozta el az 1937-38-as létszámhoz képest. Felmerült a decentralizáció igénye is. A GF úgy látta, hogy a tárcáknál az elvi irányítás rovására ment a soksok konkrét, nem közérdekű ügy intézése. A Főtanácsban szereplő miniszterek ezzel egyetértettek, bár pl. a közellátásügyi miniszter megjegyezte, hogy a túlzott központosítás egyik oka az alsóbb fokú közigazgatási szervek nem megfelelő személyi állománya. Mindegyik gazdasági tárca dolgozott az átszervezésen és az ésszerűsítésen. Közben a GF alkalmazási stoppot rendelt el állami és önkormányzati vonalon egyaránt, majd központi pályázatot írtak ki a magyar közigazgatás egyszerűsítésére.

218 1946 júniusában a GF a községi igazgatással is foglalkozott. Egyöntetű volt a községek panasza: a szakigazgatási ágazatok közt nincs összhang, párhuzamos és ellentétes rendelkezések érkeznek le, rengeteg a felkért adat, a nyilvántartás. A GF el is rendelte a tárcánkénti revíziót és az egyeztetést. A BM pedig jelezte, hogy a közigazgatási reform már tárgyalás alatt áll;

219 a tényleges reformra - jegyezzük itt meg 217. Ngy. N. 152., 371. 218. UMKL- GF - XXXIX. 6. - 4374.; uo. jún. 12. 5080. 219. Uo. jún. 19. - XXXXI. 2. - 4932. XL. 4. - 4867., 5687.; uo. jún. 19. - XXXXI. 3. -