Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)

I. A beszolgáltatási rendszer Magyarországon 1945-1948

3. A közellátási-beszolgáltatási szakigazgatás szervezete A beszolgáltatási- és közellátási szakigazgatás szervezete 1945 után alig változott. Az ágazat élén az Országos Közellátási Hivatal helyére állított, jogkörében azonos Közellátásügyi Minisztérium állt. A tárca közvetlen alárendeltségében működtek, közellátási kormánybiztosokként, a főispánok. A kormánybiztosok gondoskodtak a tárca által kiutalt cikkek szétosztásáról, a hatósági ellátásra szorulók nyilvántartásáról, a készletek összegyűjtésében, ill. szétosztásában résztvevő kereskedők kijelöléséről, országosan érvényes fejadagok hiányában egyes cikkekből a helyi kiosztási normák kidolgozásáról. A főispán-kormánybiztost a tárca közvetlen alárendeltségében működő ún. dekoncentrált szervek, a zömmel az egyes törvényhatóságok területén illetékes közellátási felügyelőségek segítették. Konzultatív-koordináló-véleményező szervként továbbra is működtek a törvényhatósági, ill. községi szinten szervezett közellátási bizottságok. Ezek személyi összetétele már utalt az idők változására. A törvényhatósági közellátási bizottság elnöke a kormánybiztos volt, tagjai pedig a közellátási felügyelőség elnöke, a rendőrkapitány, a termelési bizottság elnöke és a koalíciós pártok egy-egy delegáltja. A községi közellátási bizottság elnöke a bíró (ill. polgármester) volt, tagjai a jegyző, az elöljáróság illetékes előadója, a helyi termelési bizottság vezetője és a koalíciós pártok egy-egy képviselője voltak. A termelők adatainak nyilvántartása, és a beszolgáltatás teljesítésének ellenőrzése a községi elöljáróságok feladata volt. Az elöljáróságok tartották nyilván a község ellátatlanjait, kezelték és szétosztották a hatósági jegyeket, elszámoltatták a közreműködő kereskedőket. A háború alatt szervezett áruforgalmi központokat megszüntették, de helyükbe a Terményhivatal, a Burgonyahivatal és a Hús- és Zsiradékhivatal lépett. A hivatalok a Közellátásügyi Minisztérium közvetlen irányítása alatt álltak. A hatáskörükbe tartozó cikkekre vonatkozóan széleskörű hatósági jogkörrel rendelkeztek. A közvetlen terményfelvásárlást, készletezést a minisztérium, ill. szervei által feljogosított kereskedők végezték, akik a további biztosíték érdekében kötelező erővel voltak az állami ellenőrzés alatt álló szakmai szervezetek tagjai. így pl. a burgonyakereskedők a BURGOSZ-ban, a tejfelvásárlók a TETEOSZ-ban "tömörültek".

45 A háborút követően a Közellátásügyi Minisztérium széles körű árszabályzóárellenőrző hatáskörrel is rendelkezett. Megszabhatta az országosan érvényes, ill. helyi árakat és kereskedői haszonrészeket is; az alapvető mezőgazdasági és ipari cikkek esetében e jogkörét a Földmívelésügyi-, illetve Iparügyi Minisztériummal egyetértésben gyakorolta. (Nem tartozott viszont hatáskörébe a bérek, adók, illetékek, vámok és egyedárusági cikkek árának a meghatározása és a szállítási és postadíjak megállapítása.) A vázolt szervezetben már jelen volt a kötött gazdaság negatív velejárója: a túlszervezettség és a bürokratizmus. így a közellátási felügyelőségek és az áruforgalmi 45. 43/1945. ME sz. r. - MK 2.; 11850/45. KM sz. r. - MK 21.; 102110/45. KM sz. r. - MK52.; 3700/45. ME sz. r. - MK 63.; 104300/45. KM sz. r. - MK 99.; 3420/1946. ME sz. r. - MK 72.; 9690/45. ME sz. r. - MK 157.