Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)

I. A beszolgáltatási rendszer Magyarországon 1945-1948

hivatalok munkája részben párhuzamos volt. Az illetékes szervek, bizottságok száma lehetővé tette, hogy egy-egy ügyben időnként ellentétes rendelkezések keresztezték egymást. A személyi állomány az apparátusban jórészt változatlan maradt. Természetesen az Ideiglenes Kormány, a "népi demokratikus" hatalom képviselői voltak az újonnan kinevezett főispánok s változott a szervek vezető állománya is (a Horthyrendszerben kompromittált egyének önként vagy kényszerítve leléptek helyükről), de a hivatali apparátus nagyobbik része a helyén maradt, vagy rövidesen helyére tért. E téren változást csak a B-listázás "eredményezett" 1946-ban; alapvető változást aztán 1948 hozott. 1944 végén-1945 első hónapjaiban a közellátás irányításában is sorsdöntő szerepet játszottak a helyi, népi szervek. A régi államhatalmi - közigazgatási szervezet és a közlekedés helyreálltáig öntevékenyen irányították a helyi életet, majd segédkeztek a kormányzati munka megszervezésében. A nemzeti bizottságok, termelési bizottságok egyaránt elévülhetetlen érdemeket szereztek úgy a termelés elindításában, mint a készletek feltárásában és az elosztás megszervezésében. Az újjászerveződő hatalmi és igazgatási apparátust azonban - nem egészen indokoltan - nem e népi szervekre alapozták, hanem a régi apparátusra, s így a népi bizottságok fokozatosan funkciótlanná váltak, elszürkültek, amivel a kormányzat s nem utolsósorban a közellátási szervezet is sok kiváló, szervezőkész és öntevékeny embert vesztett el. A népi szerveknek, s így a termelési bizottságoknak is, 1945 végétől ugyan a Közellátásügyi Minisztérium ellenőrzési jogkört, sőt indokolt esetben operatív beavatkozási jogot biztosított, gyakorlatilag azonban az érdemi ügyintézést már a helyreállított közigazgatás végezte.

46 4. A közellátási helyzet az infláció idején A jogszabályi előírások, a kiépülő szakigazgatás erőfeszítései, a földreform és a tartósnak hitt demokratizálódás által keltett - sokszor a termelőeszközöket is pótló paraszti munkakedv, termelni akarás ellenére a közellátási helyzet 1945 folyamán végig a kritikus ponton állt. Az agrártermelést gátló tényezők ellenében csoda nem volt várható. A háborús események következtében 1945 elején közel 1,5 millió hold maradt vetetlen, azaz a szántóföldek 1.4%-a, míg 1931-40 közt évi átlagban csak a szántók 2,5%-át hagyták műveletlenül (vö. III., V. melléklet). A már 1945-ben is erős aszály és a fentemlített nehézségek eredményeként pl. búzából az 1931-40 közti 7,9 q/kh termésátlag 5-re esett (a leggyengébb szatmári területeken 3,5-re, Szolnok megyében 4-re); a rozsé 6,5 q/kh-ról 4,6-ra, a kukoricáé 10,8-ról 8,3-ra (vö. I. melléklet). Búzából így 1945-ben az 1931-40-es évek átlagtermésének 30%-a termett csak meg.

47 A mezőgazdasági termelés bruttó értéke (az erdőgazdaság nélkül) 1945-ben az 1938-as érték 46%-a volt csupán. 46. 111150/45. KM sz. r. - MK 200. 47. Fazekas 45.-; UMKL-Szobek-30. t.