Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)
III. Az "új szakasztól" a forradalomig. A begyűjtési rendszer 1953 júniusától 1956 októberéig
augusztus 20-ig 97%-ra teljesítették gabonabeadási kötelezettségüket, ami egyáltalán nem mutat szabotázsra. Olyan módszerekkel kell tehát a közellátási készleteket biztosítani, ami nem rombolja le a parasztság munkakedvét. Nem rendőri asszisztenciára kell támaszkodni, hanem minél nagyobb mozgási szabadságot kell a parasztnak biztosítani, amennyiben kötelezettségét teljesíti. Erre a máshoz szokott apparátust rá kell szorítani. Szankciókat pedig csak végső esetben szabad alkalmazni, ha már a végső határidő is letelt; addig semmiféle zaklatásnak helye nincs - hangsúlyozta. Arra sem kell törekedni - folytatta -, hogy a paraszt minden feleslegét az államnak adja be; ha nem adja el nekünk, akkor eladja másnak, aki így nem fog vevőként jelentkezni az állami boltban, s ez tehermentesítést jelent. 69 Az ülés a miniszter javaslatainak megfelelő elvi határozatot hozott, majd az elvek gyakorlati megvalósítása érdekében a megyei és járási begyűjtési miniszteri meghatalmazottak egy részét azonnal lecserélték. 70 A kulisszák mögött az épülő új beadási rendszer kérdésében nagy harc bontakozott ki. A Begyűjtési Minisztérium - az új szakasz híveként - további jelentős paraszti tehercsökkentést javasolt: 5 ezer vagonnal kívánta mérsékelni a kenyérgabona-beadást, 93 ezer db-al sertésbeadást, miközben a marha- és baromfibeadást egyenesen megszüntetni indítványozta. A Tervhivatalban viszont még az ortodox erők voltak túlsúlyban, és így az OT a javaslatokból mindössze 18 ezer darabos sertésbeadás-csökkentést fogadott el, főként azzal érvelve, hogy a Begyűjtési Minisztérium által javasolt csökkentések 338 millió forintos paraszti vásárlóerő-többletet idéznének elő akkor, amikor az tervezett új rendszer eleve 1.700 milliós plusz vásárlóerőt jelzett. A Begyűjtési Minisztérium azonban kitartott, mivel a következő három évre olyan begyűjtési rendszert javasolt, amely ösztönöz az agrártermelés fokozására. Egyedül a marhabeadás teljes törlésétől volt hajlandó a tárca eltekinteni, de az először tervezett 320 ezer db-os marhabeadási számot 280 ezerre kívánta mérsékelni, s további kedvezményként indítványozta a szabadfelvásárlási árakat 2,8 Ft/kg-ról 5-re, a szerződéses árakat pedig 5,50-ről 8-ra emelni. Az így előidézett kb. 266 milliós vásárlóerőtöbblet eltörpül az 1954. évi, együttesen 37.758 milliónyi vásárlóerő mellett hangsúlyozta a tárca, s figyelmeztetett arra, hogy a kedvezmények három év alatt igen pozitívan hatnak majd a termelésre is. Az esetleges fedezetlen vásárlóerő kérdése a begyűjtési tárca vezetői szerint megoldható volt a közszükségleti cikkek termelésének gyorsabb fokozásával, a közületi áruellátás átmeneti mérséklésével. 71 "Az állami begyűjtés többéves rendszere" c. tvr. 1953. december 13-án jelent meg. Célként a termelés nagyobb biztonságát és a termelői érdekeltséget hangsúlyozta, majd következett a kötelezettségek aprólékos részletezése, amiből egyértelmű: a Nagy Imre vonal átütő sikert ért el az ortodox bolsevikokkal szemben. Az augusztusi tervezethez képest igen jelentős elmozdulás történt: az 1953 nyaráig agyonnyomorított parasztság terheinek mérséklése az akkori bátortalan, apró lépésekkel számoló javaslatokhoz képest radikális lett. Az 1952: 26. tvr-hez képest a most több évre előre 69. Uo. 1953. aug. 27. 70. Uo. 71. Tisza József miniszter feljegyzése Nagy Imre részére 1953. okt. 23. - Uo. 13/1953-M 276.
