Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)

III. Az "új szakasztól" a forradalomig. A begyűjtési rendszer 1953 júniusától 1956 októberéig

rögzített rendszer a téesz-ek esetében a terményeknél 25, sertésnél-marhánál 30, baromfinál 50, tejnél 30, bornál 50%-os mérséklést írt elő. Az egyéni gazdák vonalán a terménybeszolgáltatást 10-15, a sertés- és marhabeadást 25-30, a baromfiét 40, a tejét 15-20, a borét pedig 25%-kal csökkentették! (Emlékezzünk: az augusztusi tervezet szerint az egyéni gazdák terhelése csak 5%-kal enyhült volna.) A legelők utáni beszolgáltatás megszűnt! Sőt: a szántón és réten felüli egyéb művelési ágak területét sem kellett már figyelembe venni a birtokcsoportba soroláskor. Ez már önmagában is igen jelentős mérséklés forrása volt. Nem kis megnyugvással vehette a parasztság azt, hogy a továbbiakban a termésből elsősorban a vetőmagot tehette félre, megelőzendő az 1952. évi súlyos gazdálkodási gondok sorát. Megszűnt a gyümölcsösök és szőlők büntető jellegű, az ágazatot tönkretevő felszorzása. Leszögezte a tvr. azt is, hogy a csökkentett beszolgáltatás teljesítése után terményeivel és termékeivel a termelő szabadon gazdálkodhat. Jelentős mértékben lazult tehát a paraszti gazdaságot körülvevő, képletes szögesdrótkerítés. A mérséklések sora után a téesz-eknél az egy kh-ra eső összes, bkg-ban számolt beadási teher 75-232 lett (az I — VIII, ak. érték szerinti kategóriáknak megfelelően). Augusztusban még 88-308 bkg-al kalkuláltak! Az egyénieknél a két szélső pólust az 59- ill. 472 bkg/kh jelentette (az augusztusi javaslat 64-585 volt). A nagygazdáknál (a tvr. kerülte a kulák kifejezést) 5%-os plusz terhelést róttak ki, párhuzamosan viszont már nem esett szó a korábbi, csak a kulákokat terhelő zsírbeadásról, sertéshizlalási kötelezettségről. A rendelkezéseket egyéb kedvezmények sora egészítette ki. 65 év feletti férfi ill. 60 feletti nő esetén három kh-nak megfelelő kötelezettséget elengedtek; 5 kh alatti gazdánál gyermekenként 1/2 holdat mentesítettek, négy gyerek esetén pedig az összes húsbeadást elengedték! Az említett ill. a további szociális, a termelést, szerződéskötéseket elősegítő-ösztönző mérséklések sorát és az 1953 elejéhez képest eleve csökkentett kötelező beszolgáltatás összes terhelésen belüli arányát, jelentőségét a 73. táblázat mutatja. Látható, hogy nagyobb jelentősége a szociális kedvezményeknek, ill. a termelési szerződésekben lekötött területekkel arányos mentesítéseknek volt. A helyettesítési-választási lehetőségek a következőképpen alakultak: a szövetkezetek 100 bkg termény helyett 8,5 kg sertést adhattak be, az egyéni gazdáknál viszont 100 bkg fejében 14 kg sertéshúst kellett átadni: ennyiben érvényesült a szövetkezetek preferálása. Egyszerűsítették, egyben jelentősen mérsékelték a korábban túlbonyolított sertés-, marha-, baromfi-, lojásbeszolgáltatást: egységes húsbeadási szisztémát vezettek be, mely szerint az előírásokat tetszés szerinti hússal vagy húst helyettesítő cikkel lehetett teljesíteni. (Egy húskg e szerint egyenlő volt 1 kg hizottsertés-hússal, 1 kg süldőhússal, 1 kg baromfival, 1 kg tojással, 1,5 kg marha- ill. juhhússal, és 0,60 kg sertészsírral.) Voltak ugyan irányszámok - egy átlagos egyéni gazda 1 kh után 8,6 kg sertést, 1,5 kg baromfit, 1,5 kg tojást és 4,9 kg szabadon választott húst volt köteles beadni; ám liberálisan volt megszabva az általános helyettesítési lehetőség. Lényeges volt az, hogy a legelőket mentesítették a húsbeadás alól. A tejbegyűjtésnél az egyéni gazdák korábbi 520-700 1/kh terhe 350-500 1/kh-ra csökkent; ez megint csak nagyobb mérséklés volt, mint amit augusztusban terveztek.