Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)

III. Az "új szakasztól" a forradalomig. A begyűjtési rendszer 1953 júniusától 1956 októberéig

Poznanban felkelő munkások nem a népi Lengyelország és a szocializmus ellen támadtak, hanem a szocializmus elveit elferdítő rossz gyakorlat ellen. Helytelen volt mondta Gomulka - az eseményeket az ellenség ügynökeinek tulajdonítani. Nem ömlött volna vér - folytatta -, ha a munkásság előtt feltárták volna a teljes igazságot és demokratizálták volna a közéletet.

57 Gerő, Rákosi és híveik - mondjuk ki: bűntársaik - azonban nem tanultak. Következett tehát október 23... A gazdaságpolitika, az egyoldalú iparfejlesztés, a mezőgazdaságot az iparfejlesztés finanszírozója szerepébe kényszerítés politikájának "eredményei" jól láthatók abból, hogy az állami ipar 1949-55 között termelését majdnem megháromszorozta, miközben a mezőgazdaság alig haladta túl az 1949-es termelési értéket, sőt 1952-ben annak is alatta maradt. Az iparfejlesztés elhibázott voltát, extenzív és anyagpocsékoló jellegét mutatja az, hogy a gyáriparban az egy munkásra jutó termelés indexe 1949-hez képest 1955-re csak 157%-ot ért el (miközben a termelés közel háromszoros lett); az ipari termelés növekedésének forrása tehát elsősorban a létszámnövelés volt.

58 A számszerű termelésfejlesztés egyenletes üteme egyébként 1954-ben az iparban megtorpant, mivel a Nagy Imre-kormány erőforrásokat csoportosított át a mezőgazdasághoz, hogy aztán 1955-ben ismét folytatódjék az iparfejlesztés. Ha mindehhez hozzávesszük azt, amit már tárgyaltunk, hogy 1949-ben az ipar már erősen (37%kal)

59 túlhaladta az 1938-as szintet, míg a mezőgazdaság nem érte el azt, akkor lesz világos igazán az iparfejlesztés eltúlzott ill. az agrárfejlesztés végletesen visszaszorított volta. Szinte csoda, hogy az agrárszféra mégis megközelítette, egyes jótermésű években meg is haladta az 1930-as évek termésátlagait. A vetésszerkezet ugyanakkor egyértelműen előnytelenül alakult közellátási szempontból: a kenyérgabona és a burgonya vetésterülete erősen csökkent, a kukoricáé stagnált; az ipari nyersanyagot produkáló növények (cukorrépa, napraforgó) területe viszont erőteljesen megnőtt. Az állattenyésztés is a vegetálás, időnkénti csekély javulás állapotát mutatta 1948 és 1956 között.

60 2. A beszolgáltatási rendszer 1953. június - 1956. október Az 1953-as begyűjtési rendet tárgyaló-előkészítő 1952. októberi, a Begyűjtési Minisztériumban tartott kollégiumi ülésen még nyomai sem voltak annak, hogy a katasztrofális és a válság pregnáns jeleit mutató 1952-es évből a vezetés igyekezne leszűrni a tapasztalatokat és tervezné a változtatásokat. A minisztérium vezetői, a pártközpont illetékesei, a társminisztériumok és kormányhivatalok képviselői kollégiumi megbeszélésén továbbra is uralkodott a közellátási érdeket, az agrártermelés racionalitását semmibevevő, az "eszmei" célokat tűzön-vízen át követő voluntarizmus, 57. "Lengyelország életében sok mindent meg kell változtatni. Gomulka elvtárs beszéde " - uo. 1956. okt. 22. 58. Stat. Évk. 1949-55. 71. 59. Stat. Évk. 1956. 67. 60. Pl. Stat. Évk. 1956. 115.