Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)

III. Az "új szakasztól" a forradalomig. A begyűjtési rendszer 1953 júniusától 1956 októberéig

bányászati termelést (azaz folytatni a voluntarista iparpolitikát), ill. az 1952-es ellátási bajok miatt maradéktalanul teljesíttetni a beszolgáltatást... Nem érdektelen Farkas Mihály április 4-i napiparancsa sem; idézzük ennek egy jellemző passzusát: "... Népünk ma büszkén tekint eredményeinkre, melyeket a hatalmas Szovjetunió segítségével és támogatásával, dicső pártunk és szeretett vezérünk, RÁKOSI MÁTYÁS [így, csupa nagy betűvel] elvtárs vezetésével vívtunk ki. - Igen valószínű, hogy ezt a jól informált vezető klikk tagjai sem hitték el, ám a voluntarizmus lényege volt az, hogy a tényekkel nem hagyta magát megzavarni. A tömegek lelkesedésének látszatát pedig szinte naponta biztosította a félelem légkörében összeterelt gyűlések kikényszerített tapsvihara. Úgy tűnt, zavartalanul folyik a színielőadás, annak ellenére, hogy a főrendező meghalt. A segédrendezők igyekeztek továbbjátszatni a darabot. Lassan azonban jelentkeztek a változás első jelei. A Szabad Nép április elsején közölte, hogy a Szovjetunióban nagy árleszállítás történt, mégpedig korábban hallatlan módon, az élelmiszereknél és fogyasztási cikkeknél. A párt központi vezetőségében sorra tárgyalták az előterjesztéseket, melyek jelezték a súlyosodó bajokat: így pl. tárgyaltak arról, hogy a kulákság likvidációja helytelen, mert károsan hat a középparasztságra is, elősegítve a földek további elhagyását. Jelzés volt ez arról is, hogy a beszolgáltatás teljesíthetetlen, a kiszabott kártérítések pedig akkorák, hogy a parasztság nem is veheti komolyan.

3 Az események azonban csak júniusban pörögtek fel. Június 24-én - néhány nappal a levert kelet-berlini felkelés után - jelent meg a párt lapjában a német kommunista párt központi bizottságának határozata, melyet erről persze hallgatott a sajtó - a levert megmozdulás kényszerített ki. A határozat szorgalmazta a közszükségleti cikkek termelésének fokozását, a kis- és középipar vállalkozói kedvének növelését, a politikai üldözöttek rehabilitálását (sok ezer ember kiengedését a börtönökből); kilátásba helyezték, hogy a külföldre menekültek visszatérhetnek, sőt visszakaphatják elkobzott vagyonukat is. A német párt központi bizottsága ígéretet tett a hibák feltárására is és az azt követő intézkedésekre. Jellemző ferdítéssel jelentették ki a határozat szövegezői: mindez már készült, tervbe volt véve, s éppen ezt £ pozitív, a szocialista utat erősítő fordulatot akarta meggátolni a "fasiszta provokáció" (értsd: a berlini felkelés), amely emberéleteket is követelt.

4 A keletnémetországi események, a párthatározat részletes ismertetése volt az első félreérthetetlen jelzése annak, hogy a rendszer fordulathoz érkezett. A Sztálin haláláig elfojtott korrekciós törekvések ha lassan is, de Moszkvából kiindulva, ott jóváhagyva teret nyertek, nyerhettek Berlintől Budapestig. A magyar pártvezetők június közepi moszkvai útját követte a hóvégi KV ülés. A 27-én megszövegezett határozat jelentette itthon a frontáttörést A szöveget a Moszkvában tanult, az ottani életveszélyes politikai küzdelmekben megedzett funkcionáriusok cinikus metamorfózisával, gumi-gerincűségével az a Gerő Ernő 2. Uo. 3. Szabó B. 67.4. SzN 1953. jún. 24. A határozat ígérte a nehézipari terv visszafogását és számos szociális intézkedést, így pl. a munkás-hetijegyek árának csökkentését, a minimális napidíjak emelését, a társadalombiztosítási rendszer javítását, a lakossági áramkorlátozások megszüntetését (amit korábban a nehézipar érdekében írtak elő).