Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)

III. Az "új szakasztól" a forradalomig. A begyűjtési rendszer 1953 júniusától 1956 októberéig

készítette elő, aki a sztálini gazdaságpolitika legkíméletlenebb képviselője, fő ideológusa és gyakorlati vezénylője volt Magyarországon. A KV határozat elítélte a túlzott iparosítást, a nehézipar egészségtelen mértékű preferálását, s az életnívó párhuzamos lesüllyesztését, a nagyzási mániát, amely nem számolt a hazai erőforrásokkal, s így lényegében kalandorpolitika volt. Elítélte a határozat a mezőgazdaság elhanyagolását és eltúlzott társadalmasítását, a kényszer alkalmazását a kollektivizálás során. Kemény szavakat kapott az állandóan változó, bonyolult és kiszámíthatatlan, a termelést nem orientáló, sőt lehetetlenné tevő beszolgáltatási rendszer, melynek következménye lett az, hogy a téesz-ek sem erősödtek meg, miközben az egyéni parasztok elhanyagolták a termelést, nem fektettek be. 900 ezer kh maradt parlagon - emeli ki a határozat, majd kitér a hibák közt a fegyveres erők túlfejlesztésére és az államapparátus felduzzasztására. Különös hangsúlyt kapott a megfélemlítő módszerek rendszeres alkalmazásának bírálata: a határozat szerint két és' fél év alatt a rendőrség 850 ezer büntetést szabott ki "kihágási" ügyekben, a bíróságok pedig három és fél év alatt 650 ezer üggyel foglalkoztak; így pl. tömegesen szabtak ki jelentős pénzbüntetést a beszolgáltatás elmulasztása miatt. A lelki terrort, a félelem állandósítását szolgáló kiagyalt kihágási-, ill. gazdasági bűnügyek többsége a parasztságot (főként a módosabb parasztságot) sújtotta. A határozat szerint a hibák oka a kollektív vezetés hiánya volt. A fő felelősség Rákosit, Farkast, Gerőt és Révait terhelte. A feladatok sorában a határozat kiemelte, hogy falun a téesz marad "a szocializmus építésének útja", de a hangsúlyt nem a számszerű fejlesztésre, hanem a meglévő szövetkezetek megerősítésére és az önkéntességre tette. Törölni kell - olvashatjuk tovább - a szövetkezetekre és a parasztokra kirótt mintegy 400 milliós kártérítést, egyszerűbb és több évig változatlan beszolgáltatási rendszert kell kialakítani, s be kell fejezni a kulákok folytonos zaklatását. Le kell építeni az államapparátust és a hadsereget is. Véget kell vetni a törvénysértéseknek, amnesztiát kell hirdetni, s szabadon bocsájtani az internáltak seregét.

5 A Gerő által beterjesztett határozati javaslat mellett a KV ülésen Nagy Imre hosszabb beszámolót tartott, amit a KV a határozattal együtt fogadott el. Ebben igen kemény szavakkal emelte ki Rákosi és klikkje (Gerő, Farkas, Révai) súlyos felelősségét és fő feladatként jelölte meg a hibák maradéktalan feltárását, a személyi kultusz és a "vezérkedés" felszámolását. Elítélte Nagy Imre a túlzott méretűre dagadt pártállamiságot is, melyben a párt nemcsak irányt szabott, de a végrehajtás részleteit is kézben tartotta, megbénítva az állami és tanácsi szervek működését, lejáratva azok tekintélyét. Nem felejtkezett el Nagy Imre a jogtipró adminisztratív módszerek, az internálások, kitelepítések, sorozatos rendőrállami visszaélések leleplezéséről sem. A gazdaságpolitika súlyos hibáiért, az országot minden alap nélkül a vas- és acél országává tenni akaró, autarchiára törekvő voluntarista kalandorpolitikáért, az irreális tervezésért Gerő Ernőt tette - okkal és joggal - elsőszámú felelőssé. Kemény kritikát kapott Gerő az erőszakos eszközökkel túlhajtott kollektivizálásért, a tömeges 5. Az 1953. jún. 27-i KV határozatról: Szabó B. 71.-