Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)
II. A sztálinizmus mélypontján. A beszolgáltatási rendszer 1948-1953 június
lalatok és földművesszövetkezetek) az illető megyei tanács, begyűjtő vállalatok, ill. szövetkezeti szövetségek javaslatára a begyűjtési miniszter jelölte ki és hatalmazta fel. 203 A terménybeadást szigorúan a következő sorrendben kellett végrehajtani: cséplőgépkereset, természetbeni állami kölcsönök visszatérítése, talaj munkadíj, földadó és mezőgazdaság-fejlesztési járulék, terület utáni kötelező beadás, termelési szerződéssel lekötött termékek. Figyelemmel kellett lenni a minőségi előírásokra is (így pl. burgonyát csak étkezési célra válogatva, kapavágás- és féregrágás-, ill. fagymentesen, szárazon, a fajtákat nem keverve és legalábbis 4 cm-es átmérővel lehetett átvennibeadni). Az átvett cikkeket az imént felsorolt beadási címek szerint külön vételijegyezték termelőnként; a kulákok beadásait külön tartották nyilván. A vételi jegyeket 4-4 példányban állították ki (egy-egy példányt kapott az illetékes begyűjtési vállalat, a helyi tanács, a termelő és a közvetlen átvevő). A tanács ellenőrizte a beérkező lapokat, majd az adatokat bevezette a termelőnként felfektetett nyilvántartó kartonokra. Termékenként megszabták a teljesítés kötelező határidejét is: kenyérgabonát már volt erről szó - a cséplőgéptől, a burgonyát a szedést követő 24 órán belül, kukoricát és napraforgót a törés kezdetétől számított 5 napon belül, szénát és hüvelyeseket pedig legkésőbb szeptember 30-ig kellett beadni. Az állami begyűjtők a készletezett cikkekkel kizárólag a Begyűjtési Minisztérium utasításai szerint rendelkezhettek. 204 A rendeletileg megszabott katonás végrehajtást az életben, kint a falvakban, lehetetlen volt hiánytalanul lebonyolítani. Csak néhány - bízvást általánosítható példa: Veszprém megyében 1953-ban magas volt a hátralékosok száma, akik a megadott határidőkre nem teljesítettek (a földek túlzottan magasan megállapított ak. értéke és tervezési hibák miatt ugyanis a beszolgáltatás teljesítése esetén se vetőmag, se a családi szükséglet nem maradt volna meg a termelőknél, mint az már 1952-ben is sokszor megtörtént). A vizsgálatból kiderül, hogy a rendeletileg megadott kedvezményeket sem biztosították a parasztoknak. 205 Az érintett községekben a járási apparátus, pártaktívák és ipari munkások mozgósításával, a rendőrség jelenlétében hajtották végre az "elszámoltatást". Sokan azonban a padlás teljes leseprése után is hátralékban maradtak... (Megjegyzendő, hogy több termelő állami tartalékföldet vett bérbe azzal a feltétellel, hogy az azokon termelt cikkekből kell majd beszolgáltatniuk, ám a végrehajtáskor váratlanul kenyérgabonát róttak ki rájuk! 206 ) A jelentős erőkkel végzett végrehajtás sem ment simán: volt, ahol több száz paraszt csődült össze, megesett, hogy a harangot is félreverték...; másutt megverték a végrehajtókat. 1954-ben 203. 1953-ban pl. a főtermények zömét csak a Terményforgaími Vállalat részlegei és meghatározott földművesszövetkezetek vehették át; burgonyát viszont csak a megyei MEZOKER részlegei és az erre külön megbízott földművesszövetkezetek; gyapjút a Gyapjúbegyűjtő és Textilnyersanyag Készletező Vállalat ill. megbízott szövetkezetek gyűjthettek be. 204. Ld. ehhez példaként: 281/16/1950. NT sz. h. - NT HT 1950. máj. 11.; 430100/1953. Begy. M. sz. utas. - Begy. Ért. 1953. jún. 21. 205. Ld. Tisza József miniszter levelét Farkas Mihályhoz, az MDP KV titkárához 1953. szept. 1. UMKL-Begy. M. Titk. - 14/b. - 1953/3028. 206. Feljegyzés Tisza József miniszter részére 1953. aug. 12. - Uo. 14/2/b. - 1953/2791.
