Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)
II. A sztálinizmus mélypontján. A beszolgáltatási rendszer 1948-1953 június
tátott felülvizsgálat eredményét összegező dokumentum a megvizsgált begyűjtési jogszabályokban ötven kisebb-nagyobb törvénysértést regisztrált. 172 Tegyük hozzá: nemcsak a jogszabályokkal volt baj, hanem a végrehajtással is. Az apparátus nem egyszer túltette magát - felső utasításra vagy sugalmazásra - az előírásokon, így történt pl. 1952 nyarán, amikor szóbeli utasításokra hivatkozva sok helyen akkor is elvitték a paraszttól a beszolgáltatási kötelezettségként előírt gabonát, ha az a család szükséglete és a vetőmag rovására ment. Ez a legembertelenebb sztálini időket idézte, amikor a gabonatermelő Ukrajnában milliók haltak éhen falun... A panaszokra válaszolva a minisztérium zömmel a törvénysértéseket hagyta jóvá! 173 6.A tervezés A jogszabály mellett a begyűjtési "hadjárat" másik alapdokumentuma az éves terv volt. A tervkészítésnél az elképzelhető legerőteljesebb centralizáció érvényesült, az ismert módon gátolva e területen is a konkrét termelési-tenyésztési adottságok, termelői kezdeményezések, a kellő rugalmasság érvényesítését. A népgazdasági - a Népgazdasági Tanács által benyújtott - terv számait forma szerint a Minisztertanács hagyta jóvá. A koncepció lényegét és az országos, összesítő számsorokat azonban a vezető pártszervek határozták el és írták elő. A terv ágazatokra és tárcákra bontása az Országos Tervhivatal feladata volt, amely akkor az államigazgatás vertikális szervezetében a minisztériumok fölé emelt pozíciót élvezett. Az Országos Tervhivatal e pozíciójára jellemző példa az első ötéves terv átdolgozásakor kiadott belső utasítás: az átdolgozást a Tervhivatal közgazdasági főosztálya végezze el az elvi és operatív főosztályok bevonásával, de a "minisztériumok nélkül". 174 A Tervhivatal 1955-ös működési szabályzata szerint is miniszterekkel a Tervhivatal elnökhelyettesei, miniszterhelyettesekkel pedig főosztályvezetői tartották a kapcsolatot; a Tervhivatal részvételével tartott értekezleteket csakis a Tervhivatalban rendezhették. Előírás volt, hogy a Tervhivatal minden fontosabb értekezlet előtt kialakította álláspontját, melyhez tárgyalási képviselője köteles volt mereven ragaszkodni. Nyilvánvaló, hogy ez aligha segítette elő a tervtárgyalásokon az érdemi és hatékony eszmecserét... 175 A minisztériumok s így a Begyűjtési Minisztérium szerepe lényegében csupán a végrehajtás volt; a Tervhivatal javaslatát csak formálisan véleményezhették. A minisztérium felügyelete alatti alágazatokra, megyékre a minisztérium, a járásokra a megye, a községekre pedig (és sokszor a termelőkre is) a járás bontotta le a tervszámokat. A demokratizmusnak a tervezésben érvényesülési lehetősége nem volt. Érdemes futólag érinteni a Minisztertanács, ill. a Tervhivatal jóváhagyása alá tartozó tervszámokat a mezőgazdaság vonalán. A Minisztertanács hagyta jóvá pl. a főágazatok és szektorok bruttó termelési értékét, a növénytermelés főbb művelési ága172. 1956. aug. 18. - UMKL- Begy. M. Titk. - 23/1/1956. 173. Ld. pl. Fityeháza ill. Lázi község esetét - UMKL- Begy. M. lg. - 2. d./7915. 203., 219. 174. UMKL- OTTÜK - 1951. 3. d. (Előterjesztés az OT Kollégiumához 1950. dec. 6.) 175. Az OT szervezeti szabályzata 1955. jún. 20. - UMKL-OT - 1954. 131. d. - 11-4/1.
