Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)
II. A sztálinizmus mélypontján. A beszolgáltatási rendszer 1948-1953 június
inak szektorok szerinti megoszlását, a szántóföldi növénytermelés fő mennyiségi adatait szektorok és növénycsoportok szerint (vetésterület, termésátlag, termésmennyiség), a műtrágya felhasználást fajták és szektorok szerint, a gépesítés fő mutatóit és az állatállományt állatfajok és szektorok szerinti bontásban stb. Ezután a Tervhivatal jogkörébe rendelték a következő tervszámokat: a növénytermelés bruttó termelési értéke ágazatok és szektorok szerint, a növénytermelés megyénkénti adatai szektorok és növények szerint, a szerződéses termesztés adatai megyénként, katasztrális holdakban, növények és szektorok szerint, az állami szektor gépállománya megyénként, az öntözött területek növények és szektorok szerint megyénként, a talajjavítás adatai megyénként, az állatállomány megyénként állatfajok, kor és ivar szerint szektoronként stb. Elképzelhető, hogy ezek után mi maradt a szakminisztérium vagy még inkább a tanácsok hatáskörében... 176 A fenti módon centralizált tervezés számos buktatóval járt. Alapgond volt mint említettük - a központi tervszámok késedelmes kiadása. 1953 júliusában pl. aratáskor még nem volt ismeretes az országos begyűjtési terv. 177 Előfordult nemegyszer, hogy a begyűjtő-felvásárló vállalatok terv nélkül végezték munkájukat, mert a Tervhivatal késlekedett, nem tartotta be a határidőket. Ugyanakkor a tervlebontás megszabott ütemének betartását viszont a Tervhivatal kérte számon: a megyei, vállalati tervezésre kapott idő így az eredetileg megszabott idő töredékére szűkült, és az eredmény elsietett és felesleges munka lett. Folyamatos gondot okozott az átszervezések áradó folyamata is. Minden átszervezés a tervszámok változtatásával járt. A Tervhivatal elrendelte ugyan, hogy szervezeti változás nem járhat tervmódosítással, ez azonban megvalósíthatatlan volt. Egyrészt az agrárpolitika tárgyalásakor érintett folyamatos tervváltoztatások (1953 júniusa előtt), másrészt tervezési hibák elmaradhatatlan korrekciója miatt rendszeres volt a tervszámok év közbeni változtatása; ez kuszasághoz vezetett. Sokszor megesett, hogy a begyűjtés területén többféle tervszám is használatban volt, és minisztériumon belül is viták folytak arról, hogy melyik az érvényes... 178 A problémák erőteljes mennyiségi szaporodása és a húsbavágó emberi gondok sora a járásoknál megszabott községi tervek termelőnkénti lebontásakor következett be. A felülről küldött terv szent és sérthetetlen volt. Minden egyes termelővel személyesen megtárgyalták ugyan kötelezettségét, ám a "tárgyalások" összesített végeredménye nem lehetett más, mint a felülről küldött tervszám. Ezek után egyes rendeletek hiába szorgalmazták a termelés helyi adottságainak figyelembevételét; ezeket figyelembe venni ugyanis csak addig lehetett, míg nem veszélyeztette a község összesített tervszámának változatlanságát. Természetesen a végrehajtáskor évről évre számtalan esetben jelentkezett az egyéni tervek teljesíthetetlensége, amit (az apparátus munkájának fő értékmérője a tervteljesítés volt) menetrendszerűen követett a tör176. Minisztertanácsi előterjesztés a népgazdasági tervek jóváhagyásának és módosításának rendszeréről 1951. máj. 16. - UMKL- FM TÜK - 9. d. (máj. 23.) Általában a tervezés menetéhez ld. még: UMKLBegy. M. Titk. - 33. d./3. t. (1956. febr. 7.) 177. UMKL- Begy. M. Titk. - 1953/221- 2375 "M". 178. Vö. pl. Kollégiumi előterjesztés 1951. szept. 11. - UMKL-Éleim. M. Titk. - 4. d.; Feljegyzés a Begyűjtési Miniszter részére 1952. ápr. 1. - Uo. Begy. M. Ellen. O. - 1/40135.