Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)

II. A sztálinizmus mélypontján. A beszolgáltatási rendszer 1948-1953 június

deletek tömegében nem képesek eligazodni, s a jogszabályok egy-egy évi hivatalos gyűjteménye vaskos köteteket tesz ki."

168 Az Igazságügyminisztérium állásfoglalása szerint a jogszabályok szerkesztésénél rövidségre, a logikai sorrend betartására, a szövegezésnél pedig egyszerűségre és világosságra kell törekedni, szemben a kialakult helyzettel, amikor is a jogszabályokat sokszor csak a hivatalos nyelv avatott ismerői értik meg. Gondok voltak a végrehajtással is. A Népgazdasági Tanács pl. 1951-ben elrendelte, hogy a nem publikált bizalmas rendeleteket, vagy azok megfelelő részét, az érintett igazgatási dolgozókkal ismertetni kell. (A rendeletek részletes végrehajtási utasításai nem egyszer bizalmas úton lettek kiadva...)

169 Az említett "Irányelvek" pedig szükségesnek látta nyomatékosan leszögezni: a végrehajtási utasítást a rendelkezéssel egyidőben, de legfeljebb 30 napon belül ki kell adni. A kialakulóban lévő közigazgatási nyelv - állapította meg az "Irányelvek" - "éket ver az államapparátus és a dolgozók közé". Bizonyára nem véletlenül állapították meg az Igazságügyminisztériumban azt sem, hogy a jogilag meghatározott kihágások számát lehetőleg a hatóságok ne szaporítsák, mert a sokféle új kihágás csakis a büntető rendelkezések hatását gyengíti.

170 A begyűjtési ágazatban a jogszabályalkotás a fentiekben ismertetett módon történt. A hiányosságok zöme a meg-megújuló korrekciós igény és a határozottan szövegezett rendeletek ellenére nem sokban változott. így aztán 1956 júliusában a minisztériumban meg kellett kezdeni a törvényekkel, törvényerejű rendeletekkel ellentétes jogszabályok (!) felülvizsgálatát, számbavételét. A felülvizsgálat eredményeként megállapították: a jogszabályok közt ellentétek vannak, sok esetben az alacsonyabb szintűek ellentétesek a magasabb szintűekkel. Ismételten megállapítást nyert, hogy a parasztság széles köreit alapvetően érintő rendelkezéseket hozzáférhető helyen nem publikált miniszteri utasításokban adtak ki. Hegedűs András miniszterelnök 1956. július végén az országgyűlésen is elismerte, hogy a begyűjtési-, ill. adópanaszok egy részének oka a jogszabályokban volt keresendő.

171 A Begyűjtési Minisztériumban foly168. Itt említhető meg: a Népgazdasági Tanács még 1951 júliusában megbízta az Országos Tervhivatalt, hogy a szétszórt és így áttekinthetetlen beruházási jogszabályok lényegét egy beruházási kódexben foglalja össze. (244/12/1951. NT sz. h. - Mt HT 1951. júl. 12.) 1952-ben már a Minisztertanács állapította meg, hogy a gazdasági tárgyú legfelső rendelkezések nagy száma és állandó változása miatt a gazdaságirányítás alaprendelkezései áttekinthetetlenek, ami erősen gátolja az államigazgatás munkáját, a rendelkezések végrehajtását. A Minisztertanács tehát elrendelte az 1949 óta megjelent hatályos gazdasági rendelkezések gyűjteményének publikálását, hozzátéve - a korszak jellegzetességeként -: a vezetők számára állítsák össze a bizalmas rendelkezések gyűjteményét is... - 2054/17/1952. Mt sz. h. - Mt HT 1952. máj. 31. 169. 149/7/1951. NT sz. h. - NT HT 1951. ápr. 26. 170. Az Igazságügyminisztérium irányelvei: UMKL- OT 1952. - 1. d. A Begyűjtési Minisztériumban az Igazságügyminisztérium irányelveihez hasonlóan és az említett minisztertanácsi határozat alapján igyekeztek rendezni a jogszabályalkotás anomáliáit. Ennek során a tárca jogi osztálya kénytelen volt leszögezni: miniszteri rendeletet csak a miniszter vagy első helyettese írhat alá... (A Begyűjtési Minisztérium Jogi Osztályának tájékoztatója 1951. dec. 29. - UMKL- Begy. M. Titk. 26/1/1952.) Átütő eredményt a begyűjtési tárcán belüli szabályozás sem hozott, hiszen a miniszternek 1954-ben ismételten szabályoznia kellett a jogalkotás kritériumait, megismételve az 1951-es rendelkezést. (21070/1954. Begy. M. sz. utas. - Uo. 19/5.) 171. SzN 1956. aug. 1. (Hegedűs András országgyűlési zárszava)