Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)

II. A sztálinizmus mélypontján. A beszolgáltatási rendszer 1948-1953 június

gondot okozott, hiszen a mezőgazdasági termelők munkáját évről-évre, időhöz és termelési periódusokhoz kötötten szabályozó jogszabályokról volt szó. Az alaprendeletek általában a tél végén, inkább már tavasszal jelentek meg, amikor már az őszi munkálatokra, sőt jórészt már a tavaszi munkákra sem lehettek a kellő befolyással! Ellentmondás keletkezett a tényleges paraszti-szövetkezeti vetésszerkezet, művelési ág megoszlás és a beszolgáltatási kötelezettség közt még akkor is, ha bizonyos - korlátozott - cikk helyettesítési lehetőségek révén volt némi mód az ellentmondás részleges feloldására.

164 A késve napvilágra kerülő rendelkezéseket végrehajtási utasítások, útmutatók, irányelvek szövevénye vette körül - még a felkészített apparátust is nehéz helyzetbe hozva. Ezen túl, az agrárpolitika változásai, vagy néha csak a tervezés hibái miatt a gazdasági év közben is változtattak a rendeletek egyes előírásain. A termelő így ritkán volt abban a helyzetben, hogy kötelezettségeit pontosan, világosan ismerte volna... 1952 közepén az Igazságügyminisztériumban irányelvek készültek az állami jogszabályalkotásról, s ebben a tárca a megelőző évek gyakorlatának kritikáját is megfogalmazta.

165 A minisztérium szerint a jogszabályok célja az, hogy világosan és félreérthetetlenül juttassák kifejezésre a dolgozó nép választott és felelős szervei által kifejezett akaratát. A minisztérium megállapította: "... jogszabályaink még nem mindenben felelnek meg a követelményeknek"; szerkezetük és szövegezésük bonyolult, felesleges szakkifejezéseket tartalmaznak, s így csak a jogban és államigazgatásban jártas szakemberek képesek eligazodni bennük. Egy-egy rendelkezés - folytatódott az állásfoglalás - sok utalást tartalmaz korábbi jogszabályokra, azaz a lényeg csak azok előkeresése és átvizsgálása után ismerhető meg. Mindez "... akadályozza az állami fegyelem és a szocialista törvényesség megtartását és maradéktalan érvényesülését." Az "Irányelvek"-bői az is kiderül, hogy a rendelkezések fajtáinak, közzétételük módozatainak ügye is rendezésre szorult.

166 Ez utóbbi kérdés sem rendeződött kellőképpen: 1954-ben törvényerejű rendeletben és minisztertanácsi határozatban kellett ismételten leszögezni a jogszabályalkotás és közzététel rendjét.

167 Az "Irányelvek" leszögezte: "A korábbi helyzettel szemben el kell kerülni a jogszabályinflációt... meg kell szüntetni a mai helyzetet, amikor az állampolgárok... a ren164. Vö. pl. Feljegyzés Szobek András államtitkár részére 1948. jún. 21. - UMKL- Szobek- 21. t. 165. A részletező irányelvek a Minisztertanács 1951. decemberi állásfoglalásán alapultak. - 1038/1951. Mt sz. h. - MK 1951/1349. (dec. 19.) 166. Az "Irányelvek" és az 1039/1951. Mt sz. h. meghatározta, hogy mely esetekben kell törvényt, törvényerejű rendeletet, minisztertanácsi rendeletet és mikor csak minisztertanácsi határozatot vagy éppen miniszteri rendeletet alkotni, és melyeket kell a Magyar Közlönyben, ill. tárcaközlönyökben publikálni. 167. 26/1954. tvr. és 1072/1954. Mt sz. h. - MK 1954. szept. 4.