Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)
II. A sztálinizmus mélypontján. A beszolgáltatási rendszer 1948-1953 június
A MEZŐGAZDASÁG ÁRUTERMELÉSE SZEKTOROK SZERINT 134 (1949-es millió Ft-ban) 1949 % 1950 % 1951 % 1952 % Állami gazdaságok 354,8 5,5 835,4 11,2 1375,2 15,6 1335,1 17,1 Szövetkezetek 41,8 0,6 274,4 3,7 728,3 8,3 872,9 11,2 Dolgozó parasztság 5029,1 77,3 5271,4 70,6 5783,8 65,8 5100,8 65,2 Kulákok 1082,1 16,6 1087,9 14,5 909,9 10,3 511,2 6,5 Összes árutermelés 6507,8 100 7469,1 100 8797,2 100 7820,0 100 Ha a táblázat adait összevetjük a szántóföldek szektorális megoszlásával (vö. VI. melléklet), azt látjuk, hogy az állami gazdaságok szántóterülete 1949-52 között megtízszereződött, ugyanakkor árutermelési részesedésük csak háromszorosra nőtt: a termelőszövetkezetek szántóterülete meghuszonháromszorozódott, árutermelésük értéke azonban csak tizennyolc-tizenkilencszeres lett. Tehát főként az állami gazdaságok, de a szövetkezetek árutermelési képessége sem nőtt a földterületük arányában. A már érintett tényezők (elégtelen állami támogatás és szakember-ellátottság, gyenge munkaszervezés és munkaerő-állomány) mellett ez nem is lehetett másként. Feltűnő viszont az, hogy az egyéni parasztság árutermelése nem csökkent szántóterülete fogyatkozásának arányában. Az egyéni paraszti szántók területe - ugyancsak 1949-52 közt - az össz-szántóterület 98%-áról 68%-ra, párhuzamosan az egyéni parasztok árutermelési részaránya 94%-ról csak 72%-ra süllyedt, azaz relatíve emelkedett. Az egyéni gazdaságokon belül a kulákok szántóföldi részesedése 135 16%-ról 5-re, árutermelési arányszámuk 16,6%-ról 6,5%-ra esett, azaz, a még létező nagygazdák árutermelése némiképpen fokozódott. A dolgozó parasztság az összes szántóból 1949-ben 84, 1952-ben már csak 63%-ot mondhatott magáénak, míg az árutermelésből ugyanakkor 77, ill. 65%-kal vette ki részét. A dolgozó parasztság mezőgazdaságban maradó része tehát erőteljesen növekvő mértékben járult hozzá a közellátáshoz, ill. az exportigények kielégítéséhez. Meglehetősen torz folyamat játszódott itt le: a színvonalas árutermelő kulákgazdaságok gyorsuló likvidációja és a helyükbe lépő állami gazdaságok és termelőszövetkezetek gyenge teljesítménye mellett az adott, hiánygazdasági szintű közellátás biztosítása és az iparosítás finanszírozása is főként az egyébként alacsony szintű árutermelésre képes dolgozó paraszti kisgazdaságokra hárult. Ez természetesen már nem tarthatott sokáig, be kellett következnie előbb-utóbb az állami agrárpolitika s főként a szövetkezetpolitika gyökeres változásának, különben a teljes csőd fenyegetett. A parasztságot körülvevő, rendeletekből és erőszakból font háló ugyan eredményesen működött, az adófizetési, beszolgáltatási, szerződéskötési stb. kötelezettség alól a földművelést vállalók nemigen bújhattak ki - csakhogy egyre kevesebben vállalták az adott helyzetben a paraszti életformát, s így, mivel a szö134. Uo. 37-46. és Begy. M. Stat. 1954.1/9. 14. 135. A kulákgazdaságok 1952 végén - KSH jelentés 1953. márc. 19. 5.(KSH Könyvtára)
