Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

II. szekció: Paraszti terhek - paraszti ellenállás és ékdekképviselet 1944-45-ig

lásból, a közös földek felosztásakor a nyílhúzásból; nem kapott útlevelet az, aki megsértette a szabályokat, s ez anyagilag károsította, mert nem mint jász polgár mehetett át vámon, réven stb.). Kisebb kihágások felhalmozódása is maga után vonta a korlátozásokat (a többször renitenskedő legényeket elvitették katonának, mintegy kiemelve őket a közösségből), gyakran a családon, a szülőn át gyakoroltak nyomást a fiatalságra (kicsapongó legények, leányok). S hátra volt még a büntetés: a pálcázás, pellengér, pénzbírság, elzárás, kiutasítás, a polgárjog megvonása. Jellemző azonban, hogy komoly, nagy büntetést (hosszabb elzárás, kiutasítás, polgárjog megvonása, pallosjoggal való élés) nem igen szabtak ki a hatóságok. A kerületek megszűnte után is megmaradt a Jászság és Nagykunság ilyen belső szemlélete, évszázadok óta kialakult rendje, s jellemző, hogy nemcsak mint társadalom, hanem mint eleven közösség is tovább működött az egyes települések lakossága. Ezzel is magyarázható, hogy a bűnözési statisztikában a XX. században is igen hátul állnak a volt kerületek, s jól elválik Jász-Nagykun-Szolnok megyén belül is a két kiváltságos terület az egykori megyei részektől. A közösség önkorlátozása városi, községi szinten alakult ki, s nem kerületin. Ezért a jászkun jogok vagy közigazgatás megszűnte lényegében nem borította fel a kialakult rendet, beidegződést. Hogy ez így maradhatott, annak az az oka, hogy maga a társadalom, s az egyes közösségek belső rendje nem változott. így a falu továbbra is eleven közösség és társadalom volt, s a régi mechanizmusok tovább működtek. 1950 után azonban jelentős átalakulás ment végbe itt is, s felborultak az addigi viszonyok. A társadalom működésének, stabilitásának fő jellemzői 1950-ig a következők voltak: a) A falu zárt paraszti közössége (Gemeinschafb) és társadalom (Gesellschaft), amelybe az iparosok, kereskedők is szinte parasztként tagozódtak be, s elfogadták a paraszti társadalom normarendszerét, családi kapcsolatokat létesítettek a közösséggel még a hivatalnokok is. b) Társadalmi feszültség, főként a Jászságban nem alakult ki, mert a népfelesleget hosszú időn át levezették a kiskunsági puszták, majd a környező települések, amelyeknek birtokait a jászok, s részben kunok felvásárolták. Idegen népesség pedig alig érkezik a településekre. c) Mivel a helyi eredetű vezetőség, amely maga is számos szállal kötődött a paraszti közösséghez, eleve elfogadta a közösségi normarendszert, összhangba kerültek a szokásjogi és a tételes jogszabályok, s ennek megfelelően intézkedtek. A közösség így a hatóságot jogilag is magáénak ismerte el, s segítette. Jellemző pl., hogy a jászkun özvegyi