Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

I. szekció: Paraszti radikalizmus a 19-20. század fordulóján

Míg az északi területek parasztsága szerződésszegésnek tekintette, az Alföldön élők a szocialisztikus eszmék hatására ellenállásnak, jogos követelésnek. Marjanucz László: Válaszol Kövér László kérdésére. A szakmánynyal együttjáró társadalmi befolyások hierarchiáját tekintik rendiesnek. A parasztok azért vállalták, mert nem járt együtt nyilvános függelemmel. A robot ugyanis szégyen volt számukra. Szabó Ferenc: a gabonaárak alakulásával kapcsolatban felhívja a figyelmet a gépi cséplés bevezetésére. Ez sokkal olcsóbbá tette az aratást. Ajobb értékesítést elősegítette a vasúthálózat kiépítése. Mivel ez a vidék adta az ország legjobb búzáját - a Bánáttal és Bácskával együtt -, nem volt búzaértékesítési nehézség. Az 1870-es években még itt is komoly munkaerőhiány volt, mert még a hagyományos technikával arattak, csépeltek. Olyan nagyságú volt a gabonatermesztés, hogy hónapokig - októberig - nyomtatták. A nagy uradalmak, de maga az állam is - pl. mezőhegyesi birtokán - arra törekedett, hogy biztosítsa bizonyos bérszint beállását. Ennek egyik módszere a Felvidékről idehozott szezonmunkások alkalmazása volt. 1891-ben Mezőhegyesen 2400 idegen munkást foglalkoztattak. Az utána következő években 3000 főt. Távoli megyékből hoztak arató-, répaművelő-, stb. munkásokat, akiket tavasztól őszig alkalmaztak. Mit értek el a mozgalmak a munkabérek, főként a betakarítási bérek dolgában? Szabó Ferenc több levéltárban tanulmányozott munkásszerződéseket, amelyekről világossá vált, hogy az 1890-es évekkel kezdődő és az 1906-os, nagy aratósztrájkokkal záruló időszakban annyi eredmény volt, hogy az 1/12-ed helyett 1/11-edet, jobb esetben 1/10-et alkudtak ki. Az egyéb mezőgazdasági munkák napszámbéreinél nagyobb volt a mozgás! Gyáni Gábor: Kifejti, mit is értett előadásában a túlságosan determinista és ökonomista felfogáson, szemléleten. Ez nem jelenti azt, hogy a gazdasági körülményeknek nincs jelentősége. De hamis az a szemlélet, amely szerint a gazdasági viszonyok közvetlenül kerülnek a tudatba és az emberi viselkedést, gondolkodást áttételek nélkül szabályozzák. Ez a leegyszerűsített emberkép a historizálás tévútjára viszi el a történészt, aki olyan összefüggéseket lát érvényesülni vagy tételez fel az eltűnt korok embere esetében, amely legfeljebb az ő korában lehet érvényes. A gazdaság abban a formában létezik, ahogy elsajátítják, feldolgozzák érzelmileg, gondolatilag az emberek. A gazdaság, a szociális egyenetlen-