Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

I. szekció: Paraszti radikalizmus a 19-20. század fordulóján

állattenyésztést - amely a téli foglalkoztatást is lehetővé tette - kiiktatta, illetve minimálisra csökkentette. Az a sajátos helyzet alakult ki, hogy aratáskor, betakarításkor nagy munkaerőhiány állt elő, utána meg, szinte a teljes évben alig akadt mezőgazdasági tennivaló. Hogyan hozható ezzel kapcsolatba a századvégi ár- és bérválság? Hogyan reagál erre a magyar mezőgazdasági termelő? Mivel értékesítési válság nem volt, a magyar gabonát a Monarchia piacán mindig el lehetett adni, legfeljebb alacsonyabb áron. A paraszt úgy reagált, hogy igyekezett többet termelni. Az agrármozgalmakkal kapcsolatban a birtokstruktúra sok min-dent megmagyaráz. Mivel a hozamokat nem nagyon lehetett emel-ni, a többletet több föld megművelésével tudták elérni. Erre a nagybirtokon kívül az a zsíros paraszti gazdaság volt képes, amelynek ebben az alföldi körzetben megvolt a társadalmi bázisa. Debreceni példák jelzik, hogy a XIX. század utolsó harmadában milyen fantasztikus törekvés volt tapasztalható az egyre nagyobb paraszti birtokok létrehozására! Debrecenben 700-900 hold nagyságot is elérhettek ezek a birtokok! Lehetséges, hogy Hódmezővásárhelyen és Szentesen is hasonló lehetőségek voltak. Tehát földfelvásárlással és gabonatermesztéssel igyekeztek a parasztok ellensúlyozni a századvégen fellépő alacsony árban - és nem értékesítési problémákban - megmutatkozó válságot. A kisparaszti réteg, amely a jobbágyfelszabadítás után még megtalálta helyét a gazdálkodásban, kiszorult, nem tudott földet vásárolni, középbirtokossá válni. Ez a réteg az agrárproletárság színvonalára süllyedt le. Az agrárszocialista mozgalmak mindenképpen Az Alföld sajátos helyzetéből érthetőek meg. Szabó László: Nagy örömmel hallgatta az új megközelítést. Úgy vélekedik, hogy a háttér feltárása csak bizonyos szempontok szerint történt meg, pl. a birtokviszonyok, birtokaprózódás vizsgálatával. Számos, egyéb tényező vár még feltárásra, aminek megtörténte után jóval differenciáltabb kép alakulna ki. Egy tényezőt kiemel: az Alföldön ahogy ez néprajzi oldalról többször is bizonyítást nyert - a jobbágykérdések jórészt már a jobbágyfelszabadítás előtt megoldódtak. Az Alföld mezővárosokkal tarkított településeinek parasztsága egészen más mentalitású mint pl. a felvidéki vagy a dél-dunántúli területek parasztsága. Az alföldi mezővárosok népessége nem jobbágymentalitású. Ezeken a helyeken megszűnt megszűnt az egységes erkölcsöt kialakító társadalmi összetartó erő. A mezővárosok különböző társadalmi csoportjai között bizonyos rivalizálás és ellentét volt. A hozzászóló vizsgálta azt a kérdést, hogyan reagálnak a parasztok a sztrájkra a különböző országrészeken.