Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

I. szekció: Paraszti radikalizmus a 19-20. század fordulóján

nyes kereteket anélkül, hogy államellenessége, forradalmi egyenlősége messianizmusából táplálkozó nemzetfelettisége megszűnt volna. A résztvevők gazdasági hanyatlása, szociális megalázottsága felébresztette a régi öntudatot, mely a szegénységért, megvetettségért a vagyonos osztályt, az államot, a cséplő- és kaszálógépeket tette felelőssé. Ennek ellenére Békési Imre szentesi „szocialista munkásvezér" óvott a gazdaosztály pusztulásától, mert ez a földművelés végét jelentené. De nem baj, ha „gyűlöletük jajveszékelést idéz elő a nagybirtokosoknál", mert ők felül vannak, jogokkal rendelkeznek, akiknek erkölcsi kötelessége kormányt, parlamentet és a királyt is rádöbbenteni: emberek élnek alul is.

31 Egyszerűen megfogalmazott panaszos beadványaikat olvasván, az az érzése támad az embernek, hogy a felsorolt bajok, az alacsony bér, a kevés munka pusztán társadalmi apropó egy mélyebb érzés, egy ösztönös kívánság törvényesítésére. Nekik elsősorban nem az fájt, hogy 20 krajcárral kevesebb a napszám, hanem a munkások ezekben kifejeződött történelmi kisebbrendűsége. Igaz, hogy erejükön túl dolgoztak, az éhes gyomor és a rongyos gyermek még a robot elvállalására is rábírta őket, de igazából az fájt, hogy azok, „akik gazdagok, feleslegben élnek, sok milliók urai: élveznek minden kiváltságos előj ogot, de a mi baj ainkat nem hogy orvosolnák, de kinevetik".

32 Pedig ők az „emberiesen érző és helyette gondolkodó nagybirtokos közösségnek" felajánlották, hogy soha el nem távolodnak a testvériség eszméjétől, semmilyen társadalmi csoportot ellenségnek nem tekintenek, „paraszti szívük szerinti szocializmusuk" egyet akar: krisztusi igazságot.

33 Nem arról volt tehát szó, hogy a mezei munkások nyomorúságos anyagi helyzete automatikusan vezetett a különböző ellenállási formákhoz, hanem arról, hogy a polgárosodást lekésett, vagy főáramától távol elhelyezkedő munkásrétegek kollektív öntudatuk egyenlőségeszményével kívántak megalázó társadalmi helyzetükön változtatni. 31 Válogatott dokumentumok Csongrád megye munkásmozgalmának történetéből. Szerkesztette és a bevezető tanulmányt írta: Gaál Endre, Szeged, 1980. 168. 32 Egy szentesi munkás tudósítása a Munkáslapban a helyi mezőgazdasági munkásviszonyokról és a hatósági erőszakról. - Uo. 172. 33 A Munkáslap közli a csongrádi mezőgazdasági munkások által kidolgozott aratási szerződésmintát. - Uo. 170.