Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)
I. szekció: Paraszti radikalizmus a 19-20. század fordulóján
Sem Szentesen, sem máshol nem lehetett a földművesekkel elfogadtatni a szakmánymunkák teljes megszüntetését. A munka kizárólagos pénzbeli díjazását elutasította az alföldi munkásnép, egyrészt, mert ez az alacsonyan megállapított napszámbér nem volt ínyére, másrészt a munkaerejét úgy kívánta áruba bocsátani, hogy elkerülje a felügyelettel, ellenőrzéssel járó megalázó, függő helyzetet. Munkavégzésük sajátos történelmi hagyományából következett, hogy nem szerették a napszámot, de szerettek maguknak dolgozni. A polgári termelési rendnek kétségtelenül jobban megfelelő tőke - bérmunka viszonylat csorbát szenvedett a múltból hozott paraszti öntudaton. Sajnos, ez a szabadságot sóhajtó munkaerkölcs nem számolt a közgazdasági és szállítási gondokból a termékek tőkésszerű értékesítésére nézve előállt problémákkal; a nagyobb birtokok azért pártolták a szakmánymunkavégzést, azért nem fösvénykedtek a munkabér természetbeni tételeivel, mert a szükségből erényt csináltak. Nemcsak arról volt szó, hogy egyfajta noblesse obiige maradványként nem engedték a munkás éhezését, hanem arról is, hogy a szakmánymunka során a munkás fogadott fel napszámosokat (pl. csépléshez), csökkentve ezzel a tulajdonos költségeit. Ezekre a társadalmi ellentmondásokra Sima Ferenc, Szentes ellenzéki képviselője felhívta a parlament figyelmét is 1895. nov. 11-én. 24 Sima itt az agrármozgalmak keletkezésének egy eddig nem kellő figyelemre méltatott indítékára mutatott rá: arra, hogy a nagy határú mezővárosok mentén a községi lét kívánt feltételeivel nem rendelkező uradalmi községek jöttek létre egy-egy nagybirtokon. Olyan települések voltak ezek, melyek a községi törvényben előírt népességi, közszolgálati adottságokkal nem, pusztán földdel rendelkeztek. Ugyanakkor a telepítő valamelyik földesúr - közbenjárására kialakult közigazgatási elfogultság eredményeképp a közpénztári kirovás az uradalmi helyeken pl. 12, más községben 105 kr-ra rúgott. 25 A Csongrád megyei nábobok lényegileg a nagy határú mezővárosok, ipari és kereskedő központok (pl. Szeged) településpolitikáját követték, megváltozott előjellel. Míg Szeged ugyanis óriási határában tudatosan akasztotta meg önálló faluközösségek kifejlődését a szerteágazó tanyavilág létesítésével, addig a földesurak közigazgatási értelemben életképtelen helységeket galvanizáltak községgé. Ellentétes irányú tevékenység, de ugyanazzal a céllal: Szeged gazdasági helyzetének kifejezetten 24 Az 1892. évi február hó 18-ra hirdetett országgyűlés Képviselőházának Naplója. 26. kötet, Budapest, 1895. 293-299. 25 Vadnay: i. m. 57.
