Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

I. szekció: Paraszti radikalizmus a 19-20. század fordulóján

parasztság méltóságának megvédésére kialakult elszántabb politikai cselekvési hajlamot.

22 Nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy a földmunkások rendi időkből származó demokratikus ösztöne és törhetetlen önérzete kiválóan integrálható politikai tőkét nyújtott egy társadalmi reformokra orientált párt számára. Programjukból azonban az is kitűnt, hogy önbesorolásuk ellenére miért nem tekinthetjük az agrár szocializmust a modern szociáldemokrácia integráns részének. Egyik ilyen mozzanat, hogy a mezei munkásság hanyatló társadalmi helyzetét előidéző hűbéri maradványokkal szembeni kifogása nem közgazdasági érvelésű, hanem graviminális, sérelmi tudatból fakadó. A robot, uzsora, harmados kukorica nem azért rossz, mert ellentétes a polgári földhasználattal, hanem azért, mert nekik viselniük kell ezt a szégyenfoltot a homlokukon. Másik jellemző eset az 1898. II. tc. elutasításának módja: a kialkudott munkaerőt és a kialkudott munkát egyaránt a törvény erejével garantáló rendelkezés helyett arra apellálták, mit tehetnének meg a nagybirtokosok, ha egy kis igazságérzet lenne bennük; a gazdaközönség belátása, társadalmi szolidaritása - vélték - sok mindent megoldana. Jellemző, hogy a munkások a törvény méltóságukat sértő vonásait ostorozták, míg a gazdák azért ódzkodtak ez alapján szerződést kötni az aratókkal, mert becsületes szándékukkal szembenállónak minősítették a törvény munkaadót kötelező garanciális elemeit. Ez nemcsak, hogy elütött az SZDP osztályharcos stílusától, de késleltette a szociáldemokraták által annyira óhajtott világos, polgári típusú társadalmi tagozódás létrejöttét. Ehhez hozzá kell vennünk, hogy a birtokok csökkenő munkáltatóképességének esetére az állam törvényes kötelezettségének kimondását sürgették a munkások tisztességes munkával való ellátására. Akár úgy is, hogy a „szegény munkást kényük-kedvük szerint kizsákmányoló" gazdag vállalkozók harácsolásának állami eszközökkel szabnak gátat. Talán a programnak ez az a pontja, ahol felfedezhető egy kommunisztikus társadalmi berendezkedés iránti vágy, mely föld és vagyonfelosztás igénylése nélkül állami feladatnak kívánta nyilvánítani a munkaerőpiac szabályozását.

23 Lényeges különbség volt a szociáldemokrácia és parasztszocialista felfogások között a bérmunka természetét illetően is. Az eredeti szociáldemokrata tanokat ezen a területen fogadta a legnagyobb értetlenkedés. 22 Farkas József: A szocialista szervezkedés és agitáció módszerei a Viharsarokban az 1890-es évek első felében 23 Szentesi Lap 1894. május 24.