Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

V. szekció: Küzdelem a privilegizált helyzetért, annak megőrzéséért

2. ábra A falvak fejlődésének tényezőit teljesen csak akkor lehet megállapítani, ha Palotabozsokot is megnézzük. A három falu közül itt a legjobb a termőtalaj. Közlekedési mfrastruktúráját tekintve a legjobbak a lehetőségei. Aháborút követően a mezőgazdaság és melléküzemágainak műszaki ellátottsága a három falu közül a legmagasabb színvonalat érte el. Ennek ellenére nem fejlődött a tsz, a falu gazdasága. Miért? Mindenekelőtt azért, mert a büszke és önérzetében sértett német középparaszti réteg nem tért vissza a - kollektivizált - mezőgazdaságba, amelyben úgymond a nincstelenek uralják a terepet. A betelepített felvidékiek sokáig abban reménykedtek, hogy vissza tudnak menni Szlovákiába, s nem sokat törődtek a gazdaság fejlődésével. Palotához sokon tehát „sikeres" volt az állam etnikai politikája. A politikai „sikercsinálás" azonban nem ért itt véget. A centralizációs törekvések jegyében a hetvenes években egyesült a három falu, mint a falvak sok helyütt Magyarországon. Egyesült a sombereki és a palotabozsoki tsz is. A grafikonon jól látható, hogy ezt követően csökken a népesség száma Palotabozsokon. Az okok közt nyüvánvalóan kiemelten fontos szerepet kap a népesség nagyobbik, meghatározó részének viselkedése, reagálása a helyzetre, másodsorban pedig, mert ez a társközségek tipikus sorsa. Ennek a jellemzője az, hogy Somberekén van a tsz központja, és minden fontos üzem, Palotabozsokon két tyúkól. Somberekén vannak a tanács legfontosabb befektetései, Palotabozsokon várni kell.