Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

V. szekció: Küzdelem a privilegizált helyzetért, annak megőrzéséért

szokott Hadi Segedelmekben vegyenek részt".

19 Ezt követően a Kerületek az 1808., 1811., majd az 1825. évi országgyűlésekre is utasításba adták követeiknek, hogy a rendszeres katonaállítástól - mint privilégiumellenes kötelességtől - való felmentésüket igyekezzenek elérni, ám az elképzelés megvalósíthatatlannak bizonyult.

20 E kudarc nyomán a korábbi kísérletek egy rendkívül taktikus, kis lépésekkel haladó, módszeres törekvésként újultak meg az 1820-as évek második felétől. A fő cél ekkor már a jászkun privüégiumok nemesi jogainak és kötelezettségeinek a redemptusok számára történő biztosítása, s a jobbágyi terheknek az irredemptusokra történő mind teljesebb áthárítása lett. E törekvéseket akaratlanul is erősítette az 1828-as összeírás végrehajtása, melynek során kitűnt, hogy milyen nehéz a sajátos helyzetű jászkun lakosság, s az egyes helyi társadalmi csoportok országos kategóriákba történő beerőszakolása, s a speciális helyzetű jászkun nemesek terheinek meghatározása.

21 1830-ra a kulcskérdéssé mindinkább a jászkunok katonai terheinek megosztása lett. így a követi utasításokban helyet kapott a katonaállításkor szokásos újonclétszámnak kizárólag a „Megyebéli Birtoktalan Lakosok" (ti. irredemptusok) száma alapján történő meghatározása, mivel a birtokosok (redemptusok) már amúgy is insurrekcióra vannak kötelezve, s így kétszeresen terheltetnek. (Elgondolkodtató, hogy hasonló törekvés figyelhető meg ekkor a Hajdúságban is.) A hadiadó fizetésének az irredemptusokra történő áthárítását ekkor még nem adták utasításba, gyaníthatóan azért, mert az előzőek teljesítése esetén lett volna csak igazán reális esély ennek felvetésére és elérésére. Az országgyűlés 1830. november 8-i ülésén tárgyalta a kérést, melyet azonban - a vármegyei követek zömének elutasító magatartása miatt elvetettek. A megyék nemességének fő ellenvetése az volt, hogy a jászkunok nem az országos nemesekhez hasonló személyes, hanem csak közönséges felkelésre (rendszerint 600 lovas felszerelésére és kiállítására) vannak kötelezve, s ennek teljesítése nem ellenkezik a katonaállítás teljesítésével.

23 (Akerületi közgyűlés a diéta alatt még egyszer tárgyalta 19 Uo. Jk. Ker. kgy. ir. 1802. 1. fasc. 479. szám (Latinul.) - Uo. 1805. 1. fasc. 1530. szám. (Magyarul.) 20 Uo. Jk. Ker. kgy. ir. 1808. 1. fasc. 1302. szám. - Uo. 1811. 1. fasc. 1261. és 1337. szám. - Uo. 1830.4. fasc. 1432. szám utalása. (Az 1825-ös követi utasítás nem maradt meg.) 21 Bagi Gábor: i. m. 82-84. 22 SZML Jk. Ker. kgy. ir. 1830. 4. fasc. 1432. szám. 23 Magyar Ország Gyűlésének jegyző könyve. 1830. Pozsony, 1830. 149-150.