Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)
V. szekció: Küzdelem a privilegizált helyzetért, annak megőrzéséért
polgári értelmű tulajdonjog azonban csak lokális szinten és a kiváltságos közeg függvényeként érvényesülhetett. A redemptus magánbirtokok mellett kialakult az egykori közös hasznosítású területekből a földváltó gazdák osztatlan közös vagyona, az ún. Járásföldek", legelők, kaszálók, melyek a privilegiális testület tagjai privát birtokainak közös használatban hagyott részeit jelentették. Fenti két birtoktípustól élesen elvált a Dorozsma község egyeteme számára fennmaradt közhasználatú terület, a tulajdonképpeni községi vagyon, mely a községi választott hatóság házi kezelésében volt. Szerencsére a hármas tagolású birtokrendszer idővel képlékennyé vált, s alkalmas volt gazdasági hatásain keresztül bizonyos társadalmi mobüitás kiváltására. Természetesen ez még nem polgári típusú szociális migráció, mert jórészt egyirányú, felfelé irányuló mozgásokról volt szó, másrészt rendi státusz elérése volt a célja. így a többször végrehajtott redempciós osztás során a második birtoktípusba tartozó legelőkből sok irredemptus, tehát birtoktalan, jognélküli betelepült idegen juthatott földhöz, ha a község pénzvagyonának gyarapításaként a redempcióhoz hasonló összeget lefizették. A lényeget - a magánföldbirtokhoz jutást - tekintve a földváltó gazdák kiváltságát szerezték meg, szerették is magukat redemptusoknak tekinteni, de az alapítók diszkrecionális testületi szelleme kizárta őket az egyéb jogok tényleges gyakorlatából. A jászkun kiváltságok talaján létrejött egyenlő politikai állapotot, a mentességek és előjogok azonos élvezetét nem kívánták az alapító rendi kollégium keretein kívülre terjesztem. Pedig ebből adódott a községi polgárosodás egyik nagy gondja: a külön jogok és kötelezettségek rendies csoport elkülönülését, a társadalmi különállást alakilag kifejező prerogatíva rendszert kikezdte a lakosság személyi és vagyoni viszonyait ellentétes értelemben befolyásoló gazdasági tevékenység. Fejlődési rendellenességhez vezetett az is, hogy a redemptus közvagyont 1855-ig gyakorlatilag községi vagyonként kezelték. Azaz a földváltók ingatlantulajdonának egy részét, a legelőt, kaszálót a község hasznosította, jövedelmével, mint községi közjövedelemmel rendelkezett. Mivel Dorozsma bevételi szerkezetében e redemptus illetőségű földbirtokból befolyó összeg fedezte a falu közterheinek túlnyomó részét, a gazdák tulajdonában maradt szántókat, réteket nem terhelték semmilyen fizetéssel, adóval. A földváltó közösség magánbirtoka háborítatlan és teljesen tehermentes magánvagyon maradt, mely a közületi gazdálkodás rendszerében elvesztette minden kapcsolatát a valóságos ráfordításokkal, az arányos közteherviselés garantálta monopóliumellenes versenyhelyzettel. Mivel a közterhek kivetési kulcsa a redempció volt, a
