Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)
V. szekció: Küzdelem a privilegizált helyzetért, annak megőrzéséért
jászkunokat az ügy végleges megoldása felé sarkallta: mozgalmat indítottak az önmegváltás engedélyezése érdekében, azaz engedélyt kértek arra, hogy fizethessenek elzálogosított földjeikért. Ezt a lehetőséget Mária Terézia 1745-ben biztosította számukra egy 1751-ben az országgyűlés által is törvénybe iktatott privilégiális oklevélben. Megváltási feltételül szabta azonban az invalidusok kártalanításán kívül, az állami közadók kifizetését, és a katonai terhekben való arányos részvételt. Cserébe megadta aj ászkun bíráskodás szabadságát (kiiktatva ezzel a földesúri joghatóságot); az egész ország területére érvényes vám- és révfizetési mentességet (a harmincadot kivéve), a községi elöljáróság szabad megválasztását és a jászkun universitas valamennyi tagjának a közös kiváltságokra és javadalmakra nézve fennálló egyenlőségét. Az immunitás és prerogativa kiváltságolt közösséghez tartozó egyének személyes jogai voltak. Mint országos nemesek mentesek voltak a kilenced és a tized fizetése alól. Közigazgatásuk, bíráskodásuk, egész belső életük a vármegyéktől független autonómiára épült, igazgatási szervezetük egyik fontos funkciója épp az önállóságot garantáló gazdálkodás szervezése volt. Föntiekből világosan kiderül, hogy a jászkun parasztok jogai megegyeztek vagy hasonlóak voltak az egyéni nemesek, illetve a szabad királyi városok jogaival (pl. földesúri adó hiánya). Lényeges különbség közöttük abban volt, hogy a nemesi jogokat a parasztok csak együttesen, universitasként élvezhették, mert a jog a személyre, áttételesen a jászkun kerületen keresztül volt érvényes. A későbbi polgárosodás szempontjából nagy jelentőséggel bírt a redempciós tulajdon megoszlása és a ráépülő társadalom belső tagozódása. A Dorozsmára kirótt 11 800 rénusi forint földmegváltási összeget 160 gazda vállalta magára, akik ettől kezdve nyilvánosan külön anyakönyvi bejegyzéssel hitelesített - redemptus birtokosokká váltak, elkülönülve a mentességekkel és előjogokkal nem rendelkező községi lakosoktól. Előbbiek a megváltás katonai és általános terhét a közös birtokból saját használatra kapott tőkeföld jövedelméből törlesztették 1752-ig. A tőkeföld Fundi Liberben (telekkönyvben) megállapított birtokjogához kapcsolódott a kunok kiváltságos jogokból való monopol részesedése. Eszerint a dorozsmai föld a megváltó 160 redemptor közös tulajdona, melynek korlátlan elidegenítése földpiaci forgalomképessége a redemptus gazdák 160 főből álló termelői jogközösségére vonatkozott. Tagjai ugyan egyéni használatba kapták a közös birtokból kihasított földet, azokat szabadon bírhatták, a család örökletes magánvagyonává tették, a
