Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

V. szekció: Küzdelem a privilegizált helyzetért, annak megőrzéséért

ben készült jászkun-összeírás Dorozsmát elhagyatott, lakatlan területnek tüntette fel. Az újratelepítés demográfiai folyamatából ki kell emelnünk a jászsági és a Mátra-vidéki palóc családok beköltözését. Velük nemcsak új népcsoportokjelentek meg a Szeged melletti kun pusztákon, hanem a palócok személyében a szabadabb társadalmi helyzetű parasztok is. Dorozsma újkori demográfiai mobilitása során - az ősi kun ivadékok eltűnése folytán - e két népelem biológiai és szociális keveredése hozta létre a jobbágy sorshoz nem szokott, rájuk kényszerített társadalmi hierarchiát nem ismerő új kiskun típust. 23 család jelentette az induló népességet, mely rohamosan szaporodott. 1735-ben tehát 15 év alatt hatszorosára emelkedett. Robbanásszerű növekedésükhöz hozzájárult, hogy a fő megélhetést nyújtó állattenyésztés legelőszükségletének kezdetben ingyenes, majd olcsó haszonbérű kielégítése már csak a rendelkezésre álló nagy területek miatt sem okozott gondot. Igaz, hogy az új telepesek nem rendelkezhettek szabadon a földdel, miután bérelték azokat a Lovagrendtől, de azok művelése garantáltan a 23 alapító család monopóliumát képezte. A saját tulajdonú ingatlan (ház, föld) hiánya alapvető különbség volt a jászkun szabadság középkori hagyományaihoz képest. Társadalmi helyzetük kollegiális privüégiumokon alapuló megváltoztatásának igénye gazdasági lehetőségeik szűkülésével magyarázható. Vad talajváltó rendszerre épített csekély szántóföldi termelésüket két szempont határozta meg: a haszonbér kifizetése és a művelés alá fogott föld kimerülésének gyorsasága. E többit - a szomszédos Szeged agresszív legelőhasználata miatt - mmdinkább szántóföldi termeléssel ellensúlyozhatta, viszont az ismert termelési eljárások következtében rohamosan csökkent a jól kihasználható területek aránya. Egyik megoldásként a hároméves forgórendszer bevezetése kínálkozott. Önmagában ez nem garantálta azonban a diszkrecionális társadalmi helyzet kivívását. A különjogú testületi intézmény, a redemptusság jogi szempontból két ütemben jött létre. Először a Német Lovagrend mondott le az örökvétel jogáról, elismerve, hogy az a magyar országgyűlés tudta és hozzájárulása nélkül történt, s a bekebelezett területre nézve pusztán zálogos birtokjogát tartotta meg. Ezt a zálogot kellett kiváltani az 1702es örökáron (500 000 Ft), amit ki is fizetett a magyar állam 173 l-ben egy katonai rokkant ház majdani felépítésére összejött alapból. Ezzel a művelettel nem sokat javult a helyzet, a Jászkun Területek zálogjogát a pesti invalidusok kebelezték be, tehát a föld feletti rendelkezés kérdését ezután hazai pályán, hazai résztvevőkkel kellett és lehetett rendezni. Azonban olyan súlyos adóztatás vette ezzel kezdetét, ami a