Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

V. szekció: Küzdelem a privilegizált helyzetért, annak megőrzéséért

1844. évi gyűlésen azonban a főrendek és az uralkodó egyaránt érdektelenséget mutattak a hajdúkérdés iránt. 1848 augusztusában a Királyi Tábla a korábbi úrbéri pereket megszüntetettnek nyilvánította, s ezzel a hajdúhelyek mindkét irányú próbálkozása lezárult. Kossuth Lajos már 1842-ben magyarázattal szolgált kudarcuk okaira, amikor küldötteiknek kifejtette: „én általában véve semmi apróbb szabadalmas testületnek, legyen az királyi vagy másképpen szabadalmazott város, Szabad haj dú, Jász vagy Kun kerület barátj a nem vagyok, s üy módon szabadulását a községeknek sem célirányosnak nem tartom, sem óhajtom, mert ily apróbb szabad testületek mindenkor, de különösen törvényhozáskor magokat a kormány eszközeivé alacsonyítják, a megyék hatóságai és municipiális jogokat gyengítik".

32 32 Uo. Kossuthtól az iránt érdeklődtek, előterjesszék-e a hajdúszabadság kérdését a következő országgyűlésen. Dombi Márton fiscális is 1842-ben mondott le a per képviseletéről.