Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

V. szekció: Küzdelem a privilegizált helyzetért, annak megőrzéséért

mogassák privilégiumaik érvényben tartását.

28 A magyar rendek országgyűlése azért került szorult helyzetbe (1791), mert bár nem hagyhatták figyelmen kívül az erdélyiek ajánlását és igazolását, azzal is számolniuk kellett, hogy az említett helységek királyi adomány révén az ország egyik legjelentősebb birtokosához s a katolikus egyházhoz kerültek. Mivel az egyes hajdútelepülések (pl. Szalonta) nyomtatott formában ismertették a privüégiumok keresésének útját, a hercegi család és a káptalan elleniratot készíttetett, amely inkább a szabadság elévülésének folyamatát elemzi. A királyi kamarai deputáció, amelynek véleményezésre adták ki az ügyet, azért támogatta a hajdúhelyek kérését, mert azok felajánlották a jelenlegi birtokosok „investitiójának és melioratiójának" kifizetését. 1793-ban a hajdúk az uralkodóhoz folyamodtak, ellenfelük kérése következtében azonban ügyüket „a magános Pereket ítélő... Királyi Táblához" utasították (1796). A pereskedés megindítása után a tizennégy hajdúváros is elkészítette saját történetének összefoglalóját (1799), amely a XVT. századtól a hajdúper időpontjáig elemzi a települések szerepét. Ervelésükben itt alkalmazzák először a párhuzamot, miszerint sem a királyi városok, sem az indigenák, sem a szabolcsi hajdúvárosok nem szenvedtek sérelmet azért, mert „a szabadságokról az ő Eleiknek adatott különös leveleik elvesztek volna".

27 Annak érdekében, hogy bizonyíthassák: a régi privüégiumok értelmében képesek megfelelni a katonáskodás kötelezettségének, 1796-ban 300 katonát, lovakat s mindezek ellátását ajánlották fel az uralkodónak. Egy 1798-ból fennmaradt kimutatás szerint vállalásuknak eleget tettek: saját fiaikat küldték katonának, s „alkalmatos lovak, valamint 1000 pozsonyi mérő búza és 4000 pozsonyi mérő zab biztosítására" 12 640 Rft és 4 krajcárt költöttek.

28 A privilégium megtartásáért indított per sikertelensége nyomán az uradalom falvai úrbéri pert is kezdtek (1803) a herceg ellen. A századforduló éveiben ugyanis egyértelművé vált, hogy a bihari birtokon is megindult az allodizálás, bizonytalanná vált a haszonvételek bérlete, s fokozatosan emelkedtek az évente kifizetett megváltási összegek is.

29 26 HBML XI. 601/3. 27 Uo. az 1693-ban írott előterjesztés. - XI. 601/4. Szalonta levele, valamint a Királyi Tábla előtt előadott latin nyelvű replica magyar nyelvű változata - 62-63; elemzi Szendrey I.: A bihari hajdúk... i. m. 38-43. 28 HBML XI. 601/3. A kötelezettségeknek 1796 és 1798 között tettek eleget. 29 Uo. XI. 601/4.1784 és 1804 között összesen 628 814 Rft és 32 kr-t fizettek, ami a „királyi parancsolatához képest 195 195 Rft és 51 1/2 krajcár többletfizetést eredményezett. A herceg az ún. „superfluitás földek" után, amelyek hiányoztak az úrbéri tabellából, saját elképzelései szerinti éves taxát követelhetett.