Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

V. szekció: Küzdelem a privilegizált helyzetért, annak megőrzéséért

nek szánt uradalmi szabályzatot készíttetett, amely vitathatatlanná tette az adózásban való részvételt, az új beköltözőkkel pedig kötelezvényt írattatott alá, amely szerint hercegi földet használva kötelesek fizetni a rájuk eső részt, s alávetni magukat az uradalmi bíráskodásnak is. Az úriszék hatáskörének kiterjesztése ellenében és saját privilégiumaik megőrzése érdekében szerveződtek a nemesi communitások Derecskén, Berettyóújfaluban, Konyáron, Nagybajomban, Szalontán, amely folyamat végül is a kétfél-tanácsok kialakulásához vezetett. A volt hajdúvárosok nemessége, amely többségében a személyükben megnemesített hajdúk leszármazottait jelentette, ennek révén biztosítani tudta a külön bíráskodás és a vármegyéhez tartozás lehetőségét, az úrbéres földekre vonatkozó peres ügyekben viszont el kellett ismernie a „mixta sedes" és az úriszék fennhatóságát.

21 Az új helyzetben a pusztahasználat kérdésében is a birtokossal kerültek szembe, aki a donatióba Szalonta tartozékaként a praediumokat is bevétette. Bár a mezőváros gondosan őrizte, sőt rejtegette a privilégiumokat, Jeszenák János (aki a herceg jogügyi igazgatója, s egyidejűleg a szalontaiak ügyvédje is volt) 1762-ben megszerezte az okleveleket, majd azt állítva, hogy előnyösebb szerződést kötnek, az olvasni nem tudó Madas Miklóst és Megyeri Mihályt (az adózó népesség megbízottait) csellel rávette, hogy a pusztákra vonatkozó jogaikról mondjanak le. 1770-ben a szalontai nemesek levelet írtak az úrbéri összeíró bizottsághoz, amelyben tiltakoztak a puszták úrbéres földekhez csatolása ellen. A bizottság előtt azonban Szlávy György „ezen ellentmondásnak ellentmondhatott". 1771-ben a nemesek a pereskedés során magukra nézve érvénytelennek tekintették az adózók conscriptióját, amely csak árendafizetés fejében engedélyezte a pusztahasználatot. Végül is Mária Terézia a korábbi fejedelmi adománylevelek másolatának elkészítésére kötelezte a váradi káptalant (1780).

22 A megyebeli birtokos nemesség szándékainak felismerése tükröződött abban, hogy éppen az úrbérrendezés éveiben tapasztalhatták a tisztek: „ezen Derecskej Dominiumhoz tartozandó helyek Hajdú Városok21 Rácz I.: Berettyóújfalu a török hódoltságtól a jobbágyfelszabadításig. Berettyóújfalu története (Szerk.: Varga Gyula), Berettyóújfalu, 1981. 208-210.; Papp K.: Bajom története i. m.; Bajom (1746) - HBML V. 614/a. 1. k., Berettyóújfalu (1749), Szalonta (1747). Konyár (1747) - HBML V. 640/a. l.k., valamint Rácz István: Városlakó nemesek az Alföldön 1541-1848 között. Bp. 1988. 181. A birtokos 1748-ban egyenesen arra figyelmeztetett, hogy parasztokká teszi őket, ha szembefordulnak az úriszék illetékességével - MOL P. 108. Fasc. Q. No. 581. 22 HBML XI. 601/2. (1762), 601/4. (1777). 601/3. (1770).