Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)
V. szekció: Küzdelem a privilegizált helyzetért, annak megőrzéséért
dése fel sem merült, a helységek sorsa attól is függött, milyen birtokos fennhatósága alá jutottak. Egyedül Kismarja tudott különleges helyzetet kivívni magának, mivel Esterházy nádor (állítólag a Bocskai iránti tiszteletből) már 1700-ban megerősítette szabadságlevelüket, amelynek birtokában ők sikeresen - bár hosszasan - pereskedtek a kamarával, míg végül III. Károly szabad városi státuszba helyezte őket. 13 A XVIII. század első évtizedeiben a korábbi hajdútelepülések esetében csaknem általánosnak tekinthető a taksás állapot, amely az adómentesség megszüntetését tartalmazta. Ez esetenként az összes szolgáltatás helyett kifizetett éves árendát jelentette, mint a váradi kamara és az Esterházy birtokába került településeknél. A herceg az 1712. évi contractus szerint az uradalom egészére kivetett 4500 Ft fejében mindazon jogokat meghagyta (a korábban használt pusztákkal való rendelkezés, az ún. királyi kis haszonvételek élvezete, a széles körű belső auto-nómia), amelyet a hajdúhelyek (10 település) korábban gyakoroltak. 14 A váradi káptalan birtokába került Mikepércs, Harsány, Bagamér és Tépe pedig azok közé a nagyszámú települések közé tartoztak, amelyekben a lakosok pénzzel válthatták meg robotkötelezettségeiket. 16 Az Esterházy birtokon az armalista és a curialista nemesség egyaránt szembefordult magával a zálogbirtoklással (contradictio), és a földesúri hatalom adóztató törekvéseivel is. Az adófizetés követelése az 1712. évi contractust követően erősödött fel, de a bajomi, szalontai, berettyóújfalui (1714), majd a derecskéi, szalontai (1726), s a sárándi, újfalui (1744) nemesség azonban ellenállt az adóztatásnak. A herceg már 1717-ben kijelentette: „én senki Személyeknek Conditióját most nem investigalom (de)... adigh, á mígh á földemen lakik, egyet eresen az több lakosokkal, és proportio szerint egyaránt fizessen". 16 A vármegye viszont 1726-ban írta elő a jobbágy telken ülő nemesek földesúri adózásban való részvételét. 17 A birtokos részéről a korábbi hajdújogok gyakorlása elleni következő 13 Varga Gyula: Egy falu az országban. Debrecen, 1978. 14 Szendrey István: A bihari hajdúk pere a hajdúszabadságért. Debrecen, 1958. Függelék, 52--53. A herceg arra is ígéretet tett, hogy Jobbágyi igával" nem terheli őket. 15 MOL U. et C. Fasc. 84. No. 1. (1722) 16 MOL P. 108. Rep. 33/AFasc. U. No. 550. Idézi még Szendrey I.: A bihari hajdúk... i. m. 31. 17 Szendrey L: Egy alföldi... i. m. 62-65. Papp Klára: Nagybajom története 1703-tól 1848/49-ig (kézirat) 5-6. A nemesek egy része már korábban is részt vállalt az adózásból, s az egyenletes teherelosztás miatt ez volt az uradalom jobbágynépességének érdeke is.
