Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

V. szekció: Küzdelem a privilegizált helyzetért, annak megőrzéséért

szolgáltak, azok attól megszünnyenek, mindazonáltal Jobbágyi szolgálattal ne terheltessenek".

6 így véleményük szerint a katonai szolgálatot mellőző szabad paraszti állapotra királyi garanciát kaptak, a változtatások összeegyeztethetőek hajdúi szabadságuk épségben tartásával. A későbbi derecskéi uradalomhoz tartozó hajdúvárosokról tudjuk, hogy 1701-ben megakadályozták összeíratásukat. Miután a kamara 1702-ben Esterházy hercegnek adta zálogba a 16 helységet, s 1703-ban ismételt összeíratásukkal kísérleteztek, újra tiltakoztak, így csak bemondás alapján készítettek a birtokról hozzávetőleges felmérést.

7 A kibontakozó szabadságharc első támogatói a bihari területről kerültek ki, ennek ellenére 1705 nyarán arról panaszkodtak levelükben Károlyi Sándornak, hogy „még nem lévén kiadva donatiójok". A szabadságot megerősítő oklevélben azért is reménykedtek, mivel Tépének, mert „hűségüket magok még jelenésekkel bizonyították", már 1703-ban oltalomlevelet adott a fejedelem.

8 A szécsényi országgyűlésen ugyan tervbe vették, hogy minden vármegyében a hajdútelepekhez hasonló szabad helységeket hoznak létre, erre azonban a hadsereg regularizációjára vonatkozó elképzelések miatt nem került sor.

9 A fejedelmi privilégiummal rendelkező hajdútelepülések katonai részvétele 1706-ban már csekélynek mondható: Bagamér, Derecske, Berettyóújfalu, Kaba és Kornádi az ez évi mustra szerint mindössze 135 főt adott. Ugyanakkor Károlyi csapatainak 1706 februári (diószegi) mustráján Boné András lovasezredének 77%-át Bihar megye helységei adták (Diószeg 111 főt), Eöllyus János gyalogezredében pedig 210 szentimrei lakos szolgált.

10 Hajdúvárosi kiváltságot végül is csak Diószeg kapott 1708-ban, amelynek vitézei Kalló bevételétől Rákóczi hadseregének katonái voltak.

11 Bár a vezérlő fejedelem 1705-ben esküt tett a kiváltságok megerősítésére,

12 nem ismerünk egyetlen dokumentumot sem, amelyben a korábbi bihari hajdútelepülések szabadságai elismerést nyertek volna. A mindennapok gyakorlatában azonban nem is vonta kétségbe senki azoknak létezését. A szatmári békét követően a hajdúszabadság visszaállításának kér6 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár (továbbiakban HBML) XI. 601/4. 7 Szendrey István: Egy alföldi uradalom a török hódoltság után. Bp. 1968. 20-21. 8 Rácz I.: i. m. 180. és 166. 9 R Várkonyi Ágnes: Jobbágypolitika Rákóczi államában - Mályusz Elemér Emlékkönyv. Bp. 1984. 426. 10 Rácz I.: i. m. 167. Czigány István: A Rákóczi-szabadságharc hadserege a mustrák tükrében - Hadtörténeti Közlemények 1986. 1. sz. 137., MOL Károlyi lt. P. 396. 11 Kiváltságlevelét nem ismerjük. Esze Tamás: Tarpa és Esze Tamás, Nyíregyháza, 1966. 135-136. és R. Várkonyi A: i. m. 425. 12 Rácz L: i. m. 178.