Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

V. szekció: Küzdelem a privilegizált helyzetért, annak megőrzéséért

Az erdélyi fejedelmi hatalom azonban a kiváltságok megvonását fel sem vetette, hiszen a szerencsétlenül végződött lengyelországi hadjáratban, majd a belháborúk során serege jelentős részét elveszítette, ezért minden lehetséges katonai erőforráshoz ragaszkodni kívánt. A török hatalom viszont adóztatásában egyáltalán nem volt tekintettel a fennhatósága alá került települések korábbi privilégiumaira, így a hajdúvárosok e szempontból a magánföldesúri hajdútelepülésekhez hasonló helyzetbe kerültek. Bár Erdély politikusai a lipóti diplomába (1691) belefoglaltatták a korábbi fejedelmi kiváltságok érvényének folytonosságát, a berendezkedő Habsburg hatalom változó érdekeinek megfelelően átértelmezte, majd figyelmen kívül hagyta azokat. Bihar megyében már Szentjobb várának bevétele (1686) után megjelentek a szepesi kamarai adminisztráció összeírói, hogy megkezdjék a birtokviszonyok felmérését. Várad visszavétele (1692) után pedig a váradi kamara újabb összeírást készíttetett, immár a visszafoglalt területek egészére vonatkozóan.

3 Az 1690-es években a hajdútelepülésekre először az állami adó érvényét terjesztették ki, velük fizettetve a megyében a legmagasabb összegeket.

4 A hajdútelepek kamara általi összeíratása és a velük kapcsolatos birtokpolitika összefüggött Erdély szerepének, s a hajdúk katonai alkalmazhatóságának megítélésével. Ezzel is magyarázható, hogy a kamara 1700 októberében már a „törvénytelenül uralkodó" erdélyi fejedelmek korából származó privüégiumokról beszélt. A királyi fiscus részére lefoglalt hajdútelepekkel szemben hasonló érveket alkalmaztak, mint a kamarai igazgatás alá került Geszt, Mezőgyán, Zsadány és Ugra (1701) esetében: „előbbeni állapottyok megváltozván, hogy katonai szolgállatot tegyenek, semmi módon nem kívántatnék, következésképpen abban a szabadságban élni, a mejben azelőtt éltének ... Ő felségének vissza teczőnek lenni láttaték..."

5 A hajdú telepek másféle értelmezést adtak a dokumentumoknak, s a hangsúlyt arra a véleményre helyezték, amelyet 1700-ban az összeíratásukat elrendelő iratban nyilvánított ki az uralkodó, I. Lipót a vármegyék felé: „melly Helységek az Erdélyi Fejedelmek alatt akkoráig fegyverrel 3 MOL E. 147. Fasc. 1. No. 286., MOLE. 147. Fasc. 34. No. 4.; az 1692. évi összeírás: Mezősi Károly: Bihar vármegye a török uralom megszűnése idejében (1692). Bp. 1943. 4 Rácz István: A hajdúk a XVII. században. Magyar Történeti Tanulmányok II. (Szerk. Szendrey István) Debrecen, 1969.154.; a megyére kivetett adó felét ők fizették. 5 Mezősi K.: i. m. 210-211. idézi a kamara állásfoglalását. Az 1701-ből származó vélemény „A geszti krónika" - közzéteszi: Csorba Csaba, Múzeumi Kurír, 1983.42. sz. 118-119.