Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

V. szekció: Küzdelem a privilegizált helyzetért, annak megőrzéséért

PAPP KLÁRA A bihari hajdútelepek küzdelme a privilégiumok megtartásáért - visszaszerzéséért Várad török kézre kerülése (1660), majd Székelyhíd várának lerombolása után jelentősen megváltozott a bihari terület szerepe az Erdélyi Fejedelemség védelmében, hódoltsági peremkerületté alakult. A fej edeimi hatalom, amely a törökkel folytatott tárgyalásokon a végsőkig ragaszkodott e birtokok megtartásához, egyre kevésbé számíthatott az ún. kis hajdúvárosok katonai erejére. Az oszmán hatalom viszont közigazgatása alá, az újonnan szervezett váradi elajetbe sorolta a Váradtól déli területeket (Papmező, Telegd, Belényes, Sólyomkő, Kereki, Keresztszeg [Körösszeg], Szalonta, Sarkad, Adorján, Bajom, Zsáka, Petrilény, Szentjobb), adóztatását pedig egészen Újfaluig, Diószegig, Kismarjáig kiterjesztette.

1 Mivel a kiváltságolás a hajdúk katonai szerepvállalásáért született, logikus lett volna, hogy ennek megváltoztatásával vagy a katonáskodásra való képtelenség miatt sor kerüljön a kollektív nemesi cím visszavonására. A magánföldesúri hajdúk részéről már az 1660-as években születtek olyan kezdeményezések, amelyek szerint a katonáskodás helyett pénzfizetéssel szolgálják a birtokost (a Szabolcs megyei Szentmiklós példája). A körösszegi uradalom (Bihar m.) udvarbírája viszont már 1659ben azt írta a birtokosnak, hogy a „Körösszegbe szállandó nemesek... az haydu nevezettül is ez után üreseknek kívánnak lenni, mint azon megunott állapottul", ahogyan a berekböszörményieket is eximálták „az hajdúk közül", s azután csak „conditiójukhoz kívánják magukat tartani".

2 1 Erdélyi Országgyűlési Emlékek XrV. (szerk. Szilágyi Sándor) Bp. 1889. 92., valamint Lukinich Imre: Erdély területi változásai a török hódítás korában 1541-1711. Bp. 1918. 468. Török-Magyar Oklevéltár 1533-1789. Bp. 1914. 247-259. 2 Magyar Országos Levéltár (továbbiakban MOL) P. 72. Fasc. 355. No. 3. Az 1659ben szerződött emberek contractusa szerint (amely a régi lakosokra is vonatkozott) a katonai kötelezettséget a földesurak szükségletei szerint határozták meg, békeidőben fuvarozást írtak elő, a szabad költözés ellenében. Hadnagyot választhattak maguk közül, de előírták: „soha is hajdúi állapotokra magokat ne aggyák". Molnár Ambrus: Adatok a körösszegi uradalom XVII. századi történetéhez. Bihari Múzeum Évkönyve II. (Szerk.: Héthy Zoltán) Berettyóújfalu, 1978. 124.