Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

V. szekció: Küzdelem a privilegizált helyzetért, annak megőrzéséért

nye nem lett. Az Eszterházy uradalom lassan kiterjesztette hatalmát Bajom városára és határára. A bajomiak - és azoknak a falvaknak a lakói, akiket az udvar a XVII. század végén, illetve a XVIII. század elején fosztott meg kiváltságaiktól - nem nyugodtak bele könnyen ősi szabadságuk elvesztésébe. A zálogba adás előtti összeírást megakadályozták. Bár ez, éppen úgy, mint a későbbi ellenállásuk, nem vezetett sikerre, igen sok gondot és költséget okoztak az Eszterházyaknak.

9 A bajomiak azonban tovább folytatták ellenállásukat a jobbágyiga felvállalása ellen. 1712-ben még 107 lakos vallja magát nemesnek. 1715-ben Hajdú János és Szálai József többekkel együtt megtagadják, „Nemesi Donattio"-jukra hivatkozva az „Esztendőnként Obvenialandó Taxa" megfizetését.

10 A bajomi nemesek féltékenyen őrizték azokat az okmányokat, amelyeket még 1701-ben megvásároltak Thanhauser Mihálytól. Az idők változásában reménykedve azt gondolták - különösen a Rákóczi szabadságharc idején -, hogy eljön az idő, amikor ezek az okiratok is segítenek abban, hogy birtokjogukat érvényesíthessék.

11 Avart fordulat azonban nem következett be. Sőt Eszterházy embereinek tudomására jutott, hogy a bajomi nemesek birtokában milyen okmányok vannak. A bajomiakat Kassára hívatták, és azzal az ígérettel akarták tőlük az okmányokat megszerezni, hogy egy közeli pusztát, vagy 400 forintot kapnak érte, de a bajomiak nem adták át a leveleket. 1726-ban a kassai kamara a következő levelet intézte a bajomiakhoz: „...Hogy műnek utánna Néhai magva szakadt Bajomi Famíliának Levelei Ns. Tonhazer Mátyástul még 1701 Esztendőben a Bajomi Bíráknak és Lakosoknak kezébe jutottak volna, mely magva szakadt Bajomi Famíliának Levelei Országunk Törvénye szerint is nem mást, hanem a kegyelmes Koronás Királyunkat és az eo Felsége Fiscusát illetné és másképpen is az leveleket az királyi Fiscusnak igasságh szerint ki adni tartoznának." 9 Eszterházy Péter herceg a nádori fizetésével adós kamarától már 1702. március 14én megkapta a dominiumot zálogba. Szendrey István: Egy alföldi uradalom a török hódoltság után. Bp. 1968. 17. 10 OL P. 108. Esterházy lt. Rep. 33. Fasc. P. No. 511.1712. és Fasc. F. No. 359.1715. 11 Osváth Pál szerint: „ABajomi családnak több adománya sokáig a tanács birtokában volt, melyeket az 1659-60-dik évi pusztuláskor is meg tudtak a lápokon őrizni, de a török kiűzésekor, 1686-ban történt zavargások alkalmával egy Tonheizer Mátyás (Mihály) nevű ember kezeibe kerültek az okmányok." Osváth nem említi, hogy Tonhauser leszármazottja volt a Honorius keresztnevű hajdúhadnagynak, aki fejedelmi donatióval ténylegesen birtokolta Bajomot. Osváth: i. m. 506., továbbá OL P. 419. Bosnyák lt. Fasc. 8. No. 49. 1701.