Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

V. szekció: Küzdelem a privilegizált helyzetért, annak megőrzéséért

Ekkor tehát még a bajomi nemesek kezében voltak a levelek. A kamarai tisztviselők ugyan azt állították, hogy „azon Leveleknek semmi hasznokat magok szerint nem vehetnek mint őket nem illetőknek", mégis 400 forintot, vagy valamely Bajomhoz tartozó Pusztát ajánlottak fel érte, „sőt ha nevezetes hasznát veheti azon leveleknek az Királyi Fiscus, továbbvaló Consolatiot [könnyítéseket] is rendelhetnek azon levelek kiadásáért..."

12 Az okmányok átvételére a debreceni harmincados hivatalt bízta meg a kamara, melynek emberei Bajomba utaztak és az aktus lebonyolításáról a következő levelet írták a kamarának: „Hogy mi alább írtak Tekintetes Nemes Szepesi Kamara paranczolattjából ezen Nemes Bihar Vármegyében lévő Bajom Várossá Feö Bírája és Eskütt Uraimektul bizonyos satskóba be kötött és Helység Petsétjével obligalt Negyven Nyolcz darabból álló s hajdan Bajomi Famíliát illető s illethető Leveleket melylyeket ugyan fönt titulált Tek. Nemes Camarának resignaltunk (visszabocsátottunk), kezönkhöz vettük presentibus recognoscaljuk Dat. Bajon, die 15 mensi Octobris Ao. 1726. Répássy Mihály Debreceni Harminczados, Simonyi János azon Harminczados Contraseribáj a [titkára].

13 A kamara a bajomiaknak tett ígéretét természetesen nem telj esítette. 1727-ben újabb kéréssel fordultak a kamarához, majd 1736-ban kérték újra ígéretének teljesítésére: „Mi Bajomi Szegény Lakossok vévén Tek. Kamara parancsolattyát az mi Eleinktől kezünknél lévő Leveleknek híven és egészen való kiadatások végett s egyszersmind kegyes Atyai Gratiáját és teljes Essecuratióját (kegyelmét és biztosítását) értvén, kit is siketségre nem vettünk, hanem továbbra is bízva Kegyes Patroceniumaban [közbenjárásában], engedelmesen, kötelességünk szerént tselekedtünk, és az Leveleket administraltuk..." Elmondják folyamodványukban, hogy mintegy 100 forintnyi költségük volt az okmányok megszerzésére, nem beszélve arról, hogy „...a filelmetes időkben réteken és Lápokon az Ellenség előtt relytegettük és oltalmaztuk." Végül újra arra kérik a Kamarát, hogy „...azon Levelekért lett Expentiank [kiadásaink] nem készpénzül, hanem valamely hozzánk közelvaló Pusztának, örökösen lehető bírásának megadattatásával bennünket megvigasztalni méltóztassék..."

14 Bizonyos, hogy erre a kérésre sem érkezett felelet és nem történt intézkedés, mert tíz évvel később, 1746-ban kelt levelükben ezt írták: 12 OL P. 108. Esterházy lt. Fasc. F. No. 363. és OL N. R. A. 929/48. 13 OL P. 108. Esterházy lt. Fasc. F. No. 364. Rep. 33. 14 OL N. R. A. Fasc. 929/48-49.