Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

V. szekció: Küzdelem a privilegizált helyzetért, annak megőrzéséért

birtokán lévő Gyöngyösoroszi X-XI. századi telepesei is - Buda elfoglalásáig végezték hűségesen ajtónállói kötelességüket Visegrád várában, amiért egyházi tized mentességet, állami adómentességet élveztek (amit a törökök természetesen figyelmen kívül hagytak). Szabadon adhatták-vehették földjeiket Nagyorosziban, Kisorosziban és két tágas pusztán. A török kiűzése után, 1688-ban I. Lipót először megerősítette ősi szabadságaikat, ám 1700-ban - az üres kincstárat némileg megtöltendő - pénzért odaadományozta „Oroszfalut" egyik főtisztjének, gróf Kontzin Volcardónak. A nagyorosziak váltig tiltakoztak, magukat személyes valóságos nemesnek állítva megtagadták a földesúrnak szolgáltatandó adókat. Az ősi szabadságokat lábbal tipró intézkedést a jó lelkű II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején nem hajtották erővel végre, sőt, 1705-től elismerték a helység végvárakkal azonos kiváltságait is. Az 1715-ös országgyűlés (35. tc.) azonban - ellentétben a jászkunokkal és Nagymarossal, amelyek koronabirtok és eüdegeníthetetlen jellegét törvényben ismerték el - Nagyoroszit eladományozható kamarai jószágnak minősítette, minek következtében 1718-ban a magvaszakadt Kontzin gróftól visszaháramlott birtokot új magánbirtokosnak, a gróf Stahremberg családnak adományozták el. A bécsi lakos földesurak a helyi lakosok meg nem szűnő tiltakozása ellenére mindinkább megnyirbálták a korábbi aranyszabadságot, amikor a Kamarának fizetett évi 300 forint summa ellenében minden egyéb teher alól mentesültek. Földesuraik - bár 1720 után vásárszabadalmat szereztek a mezővárosnak, és céheket is alapítottak -, először is fegyverrel akarták katolizálni a város többnyire protestáns lakosait, majd 1748-ban egyoldalúan Urbáriumot adtak ki, amely telkenként igen magas, 8 rhénes forint cenzust, továbbá addig soha szokásban nem lévő terménykilencedet, sőt - a megaláztatás jelképeként - robotolást is kényszerített a nagyorosziakra. Könyörtelenül érvényesítve a földesurak - korábban a lakosoknak kegyesen átengedett - regálé jogát is, árendát követelt haszonélvezetükért a közösségtől. A Mária Terézia által kibocsátott Urbárium nógrádi végrehajtása alkalmával, 1770-ben a nagyorosziak hiába várták a királyi tisztviselőktől ősi kiváltságaik helyreállítását. A mezővárost a rendelet hatálya alá vonták és előírták 54 1/4 új úrbéres telek kialakítását. A makacs lakosság a későbbiekben sem mondott le az 1700 előtt élvezett privilegizált helyzet bírói ítélettel történő visszaállításáról, azonban a XIX. század elején általuk elindított új perben ismét vesztettek és új földesuraik, a Keglevichek ugyancsak jobbágyként kezelték az egykori királyi ajtónállók szerencsétlen sorsú utódait. Nagymarost Károly Róbert 1324-ben ruházta fel kiváltságokkal, ami a lakosoknak Buda város jogait, majd a szabadalmas mezővárosi státust