Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

V. szekció: Küzdelem a privilegizált helyzetért, annak megőrzéséért

jelentette. A királynak a cenzuson kívül csak jelképes adóval, a Dunán fogott viza negyedrészével, évi háromszori ajándékkal (pl. szőnyeg) tartoztak. 1718-ban e helység is Stahrembergék birtokába került, de az ő sorsuk később szerencsésebben alakult, mert a visegrádi uradalmat benne a két Marost és Zebegényt - végül koronabirtoknak minősítették és így e mezőváros visszanyerte önállóságát. A kései rendi társadalomra is jellemző sokféle szabadságok - amelyek Kossuth szellemes fordulatával kevesebbet értek, mint a polgári szabadság és egyenlőség - megőrzésének igénye nagyon intenzíven motiválta a kisebb, nagyobb helyi közösségeket. Az ősi kiváltságok megőrzésének lehetőségét - meghatározott feltételek mellett - ezért is biztosította intézményesen a felvüágosult abszolutista uralkodónő, Mária Terézia által egységesen végrehajtandónak szánt 1767-1773 között végrehajtott úrbérrendezés. így továbbra is fennmaradt a sokszínűség a jobbágyföldesúri viszonyban, többnyire érvényben maradtak a nemzedékek által ápolt, őrzött „kis szabadságok".