Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

V. szekció: Küzdelem a privilegizált helyzetért, annak megőrzéséért

„szegénységnek" nevezett nem nemes földműves vagy kézműves foglalkozású tömegből. Az „iratos katonák" adómentessége vitán felül állt, hiszen fegyverrel szolgáltak a királynak, ezen felül a vallásszabadság, a katonai bírák alá tartozás s a vám- és harmincadmentesség is a kiváltságukat képezte. Hangsúlyozandó, hogy a vitézlő rend tagjai a nagy hiányokkal kapott királyi zsold pótlására és kiegészítésére - mint azt több nógrádi végvár, így Szécsény, Fülek, Hollókő XVII. századi társadalmi mikrovizsgálata során adatok sorával bizonyítottuk - „katona" és „hajdú osztásnak" nevezett szántókat, füvelő réteket kaptak, másrészt viszont a várakbeli „szegénység" sem volt csupán polgári jellegű csoport, mert veszély esetén tizedeseik, hadnagyaik vezetésével maguk is fegyvert fogtak, részt vettek a végvár védelmében, mint pl. Fülek 1682-ben történt súlyos ostroma idején. A végvárak közösségeiben a nem nemes katonai és polgári csoportok között a kivívott és törvényekkel, szokásokkal is szentesített szabadságok, mentességek megőrzésének közös érdeke kétségtelenül elősegítette és erősítette a közös mi-tudat kialakulását és fennmaradását. A törökök kiűzését követő években, elsősorban 1686 és 1690 között az Udvari Haditanács - nem érezve még biztosnak az újonnan elfoglalt volt muzulmán erősségek megtartását, a háborús országban kószáló rablók és tolvajok befészkelésének megelőzése érdekében is, de nem utolsó sorban a fegyverjogon az uralkodó tulajdonába került visszafoglalt területek feletti elvi joga elismertetése végett - a hadiszerencse megfordulása esetén a királyi végvárrá alakítás lehetőségét kikötve - engedélyt adott egyes végvári főkapitány földesuraknak, így Nógrádban a Füleket, Szécsényt, Balassagyarmatot, Hollókőt birtokoló gróf Koháry Istvánnak, a Bujákot uraló gróf Eszterházy családnak, a Dunántúlon pedig a vitéz katona grófBatthyány Ádámnak, Városhídvég, Igal, gróf Draskovich Miklósnak Ikervár hajdúkkal való betelepítésére. A Balatontól délre fekvő volt török végvárak, így Simontornya, Siklós, Pécs, Dunafóldvár, Mohács stb. elfoglalásukat követően alig néhány évvel - egy 1688-ban készült összeírás tanúsága szerint - jórészt földeket, réteket használó, fegyverrel is szolgáló hajdúkkal lettek benépesítve. A nógrádi végvárak lakosai az 1690-es években a vármegyének cenzust sem kívántak fizetni, hanem arra hivatkozva, hogy „minden polgári szolgálatuk abban áll, hogy éjjel-nappal őrködni tartoznak", illetve csupán levélhordásra és úti kíséret adásra kötelesek, ellenálltak a megyei rovásolók szándékának. Fülek és Szécsény - az agg Koháry Istvánnak köszönhetően -1718-ban védlevelet szerzett a katonai beszállásolások, porciózás, előfogat-állítás kötelezettségével szemben, így biztosította nyugodt és független belső életét. E két volt végvár-oppidum