Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

I. szekció: Paraszti radikalizmus a 19-20. század fordulóján

Ferenc, Simon Péter, Erényi Tibor, Szakács Kálmán, S. Vincze Edit, Katona Imre, Kiss Jenő, Nagy Dezső, Farkas József, Gyáni Gábor, Virágh Ferenc idevágó kutatási eredményeit, s még mások néhány szempontját is, támaszkodva saját feltárásunkra, az ötvöződés, a hasonlítás még közvetlenebb kérdéseire kanyarodunk. (A századvégi politikai élet látványos, gyakran ötletes külsőségeire - amelyek külön dolgozat tárgyául kínálkoznak - természetesen nem térünk ki. A transzparensekkel kísért, zenés-zajos demonstrációkra, a figyelem- és rokonszenvfelkeltő módszerekre, a zöldben vagy vendéglőben tartott közebédekre, vacsorákra, bálákra, a plakátokra és röplapokra csak azért utalunk, mert mindezek - s még sok más - igen hamar követésre találtak a viharsarki mezővárosokban is. A polgári szervezetek kezdték szinte már a kiegyezés táján, s a munkásság sem tehetett mást, minthogy a maga lehetőségei szerint utánozta.) Az ötvöződés egyik legfontosabb lehetőségét a szegényparasztság szervezési és tudaterősítő tapasztalatait legjobban megtestesítő szervezési és tudaterősítő tapasztalatait legjobban megtestesítő népkörök, olvasókörök kínálták. E körök a negyvennyolcas eszmekör plebejus hordozóiként az 1860-as évek második felétől nagy számban alakultak, s nagy többségük átvészelte az 1868. évi Asztalos-mozgalom miatti hatósági támadásokat, a későbbi zaklatásokat. Az országgyűlési szélsőbal támaszai voltak, lapjait járatták. Könyvtáraikban nemegyszer előfordultak a magyar és a külföldi szerzők lefordított társadalomkritikai és politikai munkái, köztük nemcsak Táncsics életműsorozata, hanem utópista szocialista, materialista, a szociális ellentéteket feltáró, a „gazdagokat" és a hatalmaskodó urakat" vádoló, gyakran szépirodalmi kötetek is. A népköri vezetők, tagok és érdeklődők egy része erősen eklektikus, de viszonylag sokszínű - a paraszti gondolkodás szerint befogadott - tájékozottságot, jogismeretet gyűjtött össze. Véleményük elég széles körben elterjedt és számított. Lényeges, hogy a kézműiparosság rosszabb helyzetű része is a népkörök felé vonzódott. Az átkötés nemegyszer személyi véletleneken múló - szálai a nem paraszti csoportok irányában is kiépültek. Az orosházi „olvasó népkör" az 1870-es évektől kapcsolatban áll a fővárosi munkásszervezetekkel, s ez a nyolcvanas évtized közepétől felélénkült. A szegényparaszti olvasóköröket 1890-1891-ben a szociáldemokráciában új reménységet látó mezővárosi, falusi szervező egyéniségek igen eredményesen használták föl a viharsarki munkáskörök megalakítására. A szocialista egyenlőség- és igazságeszményhez kapcsolt közvetlen gazdasági és szociális, valamint jogkereső követelésekkel több mint harminc Békés-Csanád-Csongrád-Arad megyei településen arattak gyors