Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

V. szekció: Küzdelem a privilegizált helyzetért, annak megőrzéséért

eredményeképpen Körmend mezőváros átmenetileg visszanyerte elvesztett kiváltságait. A 16. század végén az Erdődyektől Joó János személynök vette meg Körmendet, ő azonban belekeveredett az Illésházy-perbe, és ezért 1603ban elkobozta tőle a mezővárost a magyar kamara. Rövid kamarai igazgatás után 1605-ben Batthyány Ferenc birtoka lett Körmend.

3 A könnyebb terhekhez, nagyobb önkormányzathoz szokott mezőváros polgárai már 1604-ben megkeresték régi kiváltságleveleikkel Mátyás főherceget, amikor az elkobzott birtok még kamarai igazgatás alatt állt. A polgárok először a vármegyén mutatták be privilégiumaikat, ekkor a kamara még arra buzdította körmendi tiszttartóját, hogy egy tapodtat se engedjen a szolgáltatásokból, amíg ők nem látták az okleveleket, és felszólította a körmendi polgárokat, hogy mutassák be régi privilégiumaikat. Ez megtörtént, és 1605 januárjában a kamara már arra utasította a tiszttartót, hogy a bemutatott kiváltságlevelek alapján tartsa meg a körmendieket régi szabadságaikban, amelyeket az Erdődyek alatt élveztek.

4 Ugyanekkor, 1604 utolsó napján írt levelet Batthyány Ferencnek - aki ekkor már készült Körmend átvételére - Hollósy Sándor tiszttartó, aki gúnyosan beszámolt arról, hogy a körmendiek bemutatták kiváltságleveleiket, de ugyan kár volt annyit fáradniuk és költeniük, „az gyanánt, hogy ezzel szabad városnak hivattassanak". Hollósynak, mint a következő évek eseményei megmutatták, igaza lett.

5 A 17. század elején a 16. század közepi állapotok már régi jó időnek tűntek. Belejátszott ebbe a megszépítő messzeség, mely a népi emlékezetben a távoli múltat szebbnek láttatta a nyomorúságos jelennél. De tükröződik ebben a látszólagos ellentmondásban a 16. század második felének általános tendenciája, a földesúri majorkodásnak az agrárkonjunktúrával párhuzamos előretörése is. 1561-ben a polgárok fegyveresen gyűltek össze, hogy a sok rossz újítást bevezető Tarnóczyné uralma ellen tiltakozzanak, 1609-ben azonban a körmendiek éppen Tarnóczyné földesuraságának idejére hivatkoztak. Ekkor ugyanis - vallotta egy 70 éves körmendi, Strobol János - „csak egy hold szántással tartoztanak, ha csak fölöstökömkoron (azaz reggeli idején) elvégezték is, szabad volt hazamenni". Igaz, aratásban „hat hétig arattanak 2-2 napot, (de) az helet ismét Szent Márton naptul fogva karácsonig nem mentenek úr dolgára". A legfontosabb kérdés tehát ez alkalommal is a robot volt. Míg 3

MOL E 15. Magyar Karaara, Exped. camer. No. 76., No. 29., No. 48., No. 90. Történelmi Tár 1882. 678-679. MOL P 1313. Batthyány cs. lt. Memorabilia No. 679. 4 MOL E 15. Magyar Kamara, Exped. cameral. No. 22., No. 69., No. 70. 6 MOL P 1314. Batthyány cs. lt. Missiles No. 108 722.