Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

V. szekció: Küzdelem a privilegizált helyzetért, annak megőrzéséért

Tarnóczyné korában azt panaszolták fel, hogy egyáltalán robotolniuk kellett, most már arra emlékeztek vissza, hogy milyen kevés robotra kötelezték őket akkoriban. 1561-ben a körmendiek egyik panasza az volt, hogy Tarnóczy velük fizettette a katonák zsoldját, ám azokat saját hűségére eskettette, most Strobol János mégis úgy emlékezett vissza, hogy „az elŐbbeni urak katonát, hajdút rajtok nem tartottanak, de most erővel rajtok tartja (hajdúit) Bottiány uram ő nagysága és füvöket, szénájokat elhordják". Joó László, a korábbi földesúr rokona már pontosabban emlékezett: az „Erdődyek katonákat tartottanak, de ennyi ínséget rajtok (a körmendieken) nem tettének".

8 A körmendiek népes küldöttsége két ízben is felkereste II. Mátyást. A bécsi béke után azonban Magyarországon a királyi hatalomnak nem sok beleszólása volt a főurak és jobbágyaik viszonyába. Batthyány Ferenc nem csak hatalmas birtokegyüttesek ura, de dunántúli főkapitányként a királyi katonaság és magánhadserege parancsnoka is volt. A 16. század közepén Tarnóczyné ellen, akinek Körmend volt az egyetlen birtoka, még volt esélye a mezővárosnak, a megváltozott viszonyok között azonban Batthyány Ferenccel szemben csak a körmendi tanács húzhatta a rövidebbet. A körmendi esküdtek öntudatosan kijelentették, hogy „szabadságokért megfutják az fejedelmet is". Somogyi András tiszttartó azonban hamar leszerelte a körmendiek mozgalmát: „Mindnyájukat bíróval, esküttekkel és több vén polgárokkal öszve az várban befogattam és vakmerő álnokságokért őrizetben rekesztöttem" - jelentette a tiszttartó Batthyánynak, és több körmendi polgár még egy év múlva is a tömlöcben senyvedt. A tiszttartó Vörös Gáspárt pedig, akit feltehetően a mozgalom értelmi szerzőjének tartott, „az köröszt fára feszétette és ujjára puska acélt sa(j)tolt", azaz kegyetlenül megkínzatta.

7 Már egy éve raboskodtak a vártömlöcben a körmendi esküdtek, amikor Batthyány Ferenc szent ártatlansággal írt Thurzó Györgynek a körmendieknek a királyhoz írt panaszáról: „Az kegyelmed levelét megértettem, az körmendiek dolga felől ő fölségét informálom. De minthogy előbb meg akarom őket hallgatnom, és végére akarok mennem az ő panaszoknak, kegyelmedet... kérem... az ő panaszokat... kölgye meg".

8 1610 áprilisában azután Batthyány Ferenc úriszéke tett pontot az ügy végére: a körmendieket, mint engedetleneket, parancsmegtagadó6 MOL P 1313. Batthyány cs. lt. Acta Antiqua Lad. 6. No. 49. és Vas Megyei Levéltár, Körmend, Községi iratok Fasc. 1. No. 12. 7 Uo. és Iványi Béla: Képek Körmend múltjából. Körmend 1943. 40. 8 Történelmi Tár 1879. 100.