Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

V. szekció: Küzdelem a privilegizált helyzetért, annak megőrzéséért

TÓTH ISTVÁN GYÖRGY Körmend a 16-18. században: egy autonómia metamorfózisai Körmend város iratai között rögtön szemünkbe ötlenek az 1561. évi jegyzőkönyvek másolatai. A girbegurba írás, a latin nyelv szabályainak fittyet hányó mondatok elütnek a jogbiztosító iratok kalligrafikus betűitől, elegáns latinságától. A18. századi másoló szemmel láthatóan nem mindent tudott kiókumlálni a 16. századi iratokból, sok mindent félreolvasott. Aligha kétséges, hogy nem az uradalmi gépezet hivatásos íródeákjai másolták le ezeket az okmányokat, hanem valamelyik körmendi polgár, minden bizonnyal a jegyző veselkedett neki az akkor már kétévszázados okleveleknek, amelyek a mezővárosnak a Batthyányakfóldesurasága előtti, „ősi" kiváltságait tartalmazták. Nagy valószínűséggel meghatározhatjuk azt az időpontot is, amikor sürgősnek tűnt a régi oklevelek böngészése: 1763-ban a földesúr eltörölte a mezőváros kiváltságait. Az ezután kibontakozó ellenállás idején tarthatták fontosnak, hogy lemásolják a mezőváros privilégiumaira vonatkozó iratokat.

1 Mit tartalmaztak ezek az úgy-ahogy lemásolt iratok? Az 1561-ben kihallgatott idős tanúk emlékezete a „keresztes veszedelemig", azaz 1514-ig nyúlt vissza. Ez idő tájt a körmendiek az Erdődy család fóldesurasága alatt éltek és ellentétben a környező jobbágyfalvak lakóival, nem tartoztak robottal, csak a híd és a várost kerítő palánk építésére kötelezte őket az uraság. Ha pedig Erdődy Péter földjein dolgoztak, akkor ezért napszámot kaptak. A tanúk úgy emlékeztek, hogy amikor Erdődy 1545-ben Tarnóczy Andrásnak, a dunai naszádosok kapitányának inscribálta Körmendet, akkor biztosította a körmendi bírót, Bodó Bálintot arról, hogy úgy adta át a mezővárost az új földesúrnak, hogy „ő köteles lesz régi szabadságaitokban megtartani titeket". A következő másfél évtizedben azonban Tarnóczy, majdhalála utánözvegye, Kerhen Borbála mindent elkövettek, hogy a kiváltságos mezővárost a környező 1 Vas Megyei Levéltár, Körmend, Községi iratok, Fasc. 2. No. 1., Fasc. 4. No. 16., Lad. 2. No. 1. No. 4. és Rába Helytörténeti Múzeum, Történelmi Adattár 13/81. 1.